A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Nagy Tiborné: A műemlék és tulajdonosa

NAGY TIBORNÉ A MŰEMLÉK ÉS TULAJDONOSA Bár e cím azonos a konferencia fő címével, igazodnék a szekció témájához — a műemlékek tulajdonosváltása, privatizációja —, s csak e szűkítő keretek között beszélek a műemlékről és tulajdonosaikról. Mint ismeretes, ennek a privatizációnak néhány formájához a környezetvédelmi miniszter, illetve a nevében eljárók hozzájárulása szükséges. E hozzájárulás a műemlék és értékeinek fennmaradása érdekében feltételekhez köthető. Vagyis adott konkrét esetekben el kell dönteni, ki legyen a műemlék tulajdonosa, s hogy azzá válhasson, milyen feltételeket kell teljesítenie, illetve az eladó milyen feltételek teljesítése esetén adhatja el vagy vissza, cserélheti el stb. a műemléket. Az alapvető szempont, hogy melyik tulajdonformában és tulajdonosnál látszik nagyobb garancia a műemlék sorsát illetően, de minimum annak biztosítása, hogy a jelenleginél (is) rosszabb helyzetbe ne kerüljön. Itt és most a privatizáció valamennyi válfajával nem kívánok foglalkozni, csak az önkormányzati lakáseladások műemlékvédelmi szempontjait, problémáit emelem ki. Teszem ezt részint azért, mert a többi előadások az egyéb területeket lefedik, de ezzel nem foglalkoznak, de azért is, mert időnként elképesztő nyilatkozatok, újságcikkek látnak napvilágot, a valóságnak halvány szele sem érinti meg sem a nyilatkozót, sem a cikket írót. Tisztelet persze a kivételeknek. Ugyanazon újság ugyanazon oldalán lehetett olvasni az 0 utcai tragédiáról, a rossz műszaki állapotú — és így eladott — épületről, felelőtlen önkormányzatról, felelőtlen építkezőről a pincében, a kiszolgáltatott — és önmaguk elhelyezéséről gondoskodni képtelen — lakókról; míg egy másik cikkben a műemlékesekről, akik nem adtak hozzájárulást egy ingatlan eladásához s ezzel müy mértékben sértik a lakók érdekeit. Csak azt fejeitették el megemlíteni, hogy egy aládúcolt, fafödémes épületről van szó, és csupán a szerkezet megerősítése előtt nem járultunk hozzá a lakásonkénti eladáshoz. Újságcikkek jelennek meg arról, hogy a vagyonszerzés lázában sebtében megvásárolt lerobbant lakásokat a lakók vissza szeretnék adni az önkormányzatnak, mert képtelenek nemhogy helyreállítani, de fenntartani azokat, — de arról is, hogy törölni kellene a műemléki védettséget, mert csak akadályozza a lakók tulajdonhoz jutását, holott a konkrét épület esetében egy kb. 60 m

2-es lakás tulajdonosára többszáz négyzetméter dúsan díszített és festett falfelület, gipszstukkó, kovácsoltvas rács, színes vagy metszett üvegablak, aranyozott csillárok és falikarok, Zsolnay kerámiadíszek stb. fenntartása és félújítása is várna a közös tulajdonrészekből. A műemléképületekben lévő lakások az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába a megyei Vagyonátadó Bizottságokon keresztül jutottak. A VAB határozatába a műemlékvédelem szempontjai és feltételei már bekerültek — természetesen azok, amelyeket az önkrományzatoknak kellett elfogadni vagy visszautasítani. Ha visszautasították, az épület a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez került, ahogy itt Kőszegen a Chernél ház esetében történt, ahol a rossz műszaki állapotból, elhanyagoltságból, az épületet végtelenségig kihasználó lakásszámból eredő