A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

A szekció - Ivicsics Péter: Az önkormányzati vagyon átadási folyamata Vas megyében

Általánosságban megállapítható, hogy körültekintőbb vizsgálatokra lett volna szükség, hogy akár minden egyes műemlék esetében, akár a korábbi tulajdonviszonyok elemzésével, feltárásával, akár műszaki szakmai műemléki ismeretek és értékek feltárásával kedvezőbben tudjuk befolyásolni a műemlékek sorsának alakulását. Hiszen most ismét hosszú időre eldőlt a műemlék sorsa. Ha eddig az állam tulajdonában volt, esetleg a községi vagy városi tanács kezelésében, akkor most magántulajdonba vagy közösségi tulajdonba kerül, s nagyon nehezen követhető sorsa. A kastélyok — mint említettem — a legnagyobb számban előforduló műemlékek Vas megyében, kb. a felük saját kezelésben és saját használatban volt, így sorsuk talán valamivel kedvezőbb, annak ellenére, hogy a bennük működő iskolák, közintézmények fenntartása már az 1990 előtti időkben is nagyon nehéz volt (hát még most). Ugyanakkor szükség van arra, hogy egy önkormányzat rendelkezzen azzal az épülettel, amelyben közintézménye működik. De a bérelt kastélyok sorsa sem megnyugtató, a bérlők is rengeteg nehézséggel néznek szembe, s lehetőségeik, kötelességeik jogilag nem igazán tisztázottak. Gyakran feledkeznek meg arról is, hogy a kastély több a főépület és a körülötte lévő kastélypark területénél, történeti szempontból mindenképpen hozzátartoztak a majorok is, amelyek gazdasági hátterét adták valamikor az épület-együttesnek, fenntartásának. Az ezekről való gondoskodás semmiféleképpen nem fogalmazódott meg a törvénykezésben. Mivel ezek a majorok tsz tulajdonban vannak, egyáltalán nem kerültek be az önkormányzati vagyonátadásba, így nem is eshetett szó semmiféle közelítésről, egyesítésről vagy egy kézbe adásról. Az acsádi Szegedi kastély — jelenleg szociális otthon — nagyon szép klasszicista épület, körülötte nem túl nagy, de a megye természetvédelmi területeként nyilvántartott kastélyparkkal. Az út másik oldalán a major, amely meglehetősen nagy területű, ma azonban a haldokló acsádi tsz tulajdonában van, s mivel csökkent a szociálisotthon megyei támogatása, ők maguk próbáltak meg egy kis gazdaságot létrehozni saját területükön. Magyarán: a major-szerű gazdasági együttes megismétlődik — kicsiben — a parkban. Disznókat tenyésztenek, növényeket termesztenek a maguk fenntartására, ami tiszteletben tartandó és jó példa, ugyanakkor a gazdasági épületrészek bővítése épp a kastélypark rovására történik. Második nagy köre a műemléktípusoknak a lakóházak. Most, négy év után, amikor egyrészt nagyon örültünk a vagyonátadásnak, annak, hogy végre tulajdonosa, gazdája lehet az épületeknek, elgondolkodtató, hogy vajon a tulajdonosok, akik olcsón meg tudják venni a saját bérlakásukat, mennyire tudják fenntartani a házakat. A nagyszabású belvárosi rekonstrukciók ideje lejárván nagyon nehéz ma már műszaki és főleg műemléki szempontból a helyreállítások teljes folyamatát létrehozni, pénzt, anyagi és szellemi kapacitást annyira koncentrálni, hogy a műemlékhelyreállítások szakszerűek legyenek. Ugyanakkor — jó példa erre Kőszeg — lehet, hogy 5—6, esetleg 10 év múlva visszatér a hagyományos polgári szemlélettel rendelkező tulajdonos, aki gondozója, gondoskodója lesz az épületeknek. Lehet, hogy megkésve ugyan, de folytatni fogjuk a szomszédságban, Burgenlandban működő műemlékhelyreállítások döcögő, és nagyon nehezen alakuló útját, de azt hiszem, hogy a társadalmi változásokat elfogadva, mégis ezt az utat lehet és kell járni. Az egyéb kategóriák között a köztéri szobrok helyzete felemás, hiszen míg fenntartásuk talán kevésbé probléma, tulajdonjogi bejegyzésük, telekkönyvi állapotuk rendezetlen. Egy községen átfutó főútra van például telekkönyvezve — annak tartozékaként — egy köztéri szobor, egy Mária szobor, egy harangláb, olyan műemléképület, amely esetleg más tulajdonviszonyok közt is lehetne. Egyetlen megoldásként ösztönöztük a vagyonátadó bizottságot — és ezen keresztül a leendő tulajdonosokat —, hogy válasszák le telekkönyvileg ezeket az objektumokat, és különös