A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Nyitó plenáris ülés - Franz Bunzl: Műemlékek és magántulajdon

fellebviteli hatósághoz, az Oktatási és Kulturális Minisztériumhoz fellebbezés nyújtható be, ennek határozata ellen már csak az Alkotmánybírósághoz vagy a Közigazgatási Bírósághoz lehet fellebbezni, de erre ritkán kerül sor. A hatósági eljárás befejezése után kezdődik a tulajdonképpeni műemlékmegőrzési munka, annak minden örömével és bánatával. Amint említettem, a tulajdonos köteles minden változtatási szándékot a Műemlékvédelmi Hivatalnak írásban, tehát általában tervrajzon jóváhagyásra benyújtani. A tervezet minősége természetesen nagymértékben függ a tervező szakképzettségétől, bár különösen vidéken költségkímélés okán ritkán igénylik közreműködését. A műemlékvédelem kénytelen ezért a felújítási munkálatokat, melyeket általában helyi építész irányít, gondosan felügyelni. A restaurálás folyamán gyakran kell a tervrajz hiányosságait kézműves ügyességgel, szaktudással pótolni. De vajon van-e még elég jól képzett szakember, aki megfelelő érzékenységgel tud bánni a történelmi épülettel. Néha csak hosszadalmas viták után sikerül a tulajdonost a műemlék jellegétől idegen átalakítási szándékáról lebeszélni. Ezért célszerűbb a tervezetet még az előtervezési szakaszban befolyásolni, mert a kész tervek és a kialakult vélemények már nehezen módosíthatók. Megoldást sokszor csak egy ügyes kompromisszum hoz. A műemlékvédelem előírásait gyakran zaklatásnak tartják. Előnyösebbnek mutatkozik az az eljárás, ha a műemlékvédelmi határozat megelőzi az építési engedélyt, mert ez a priori kizárja az esetleges félreértéseket és jogi bizonytalanságokat. A Műemlékvédelmi Hivatal hitelkeretei csak a műemléki helyreállításból eredő többletköltségek szerény támogatását teszik lehetővé, ami állandó feszültségforrást jelent a tulajdonos és a hatóság között. Ennek az oka valójában a műemlékvédelem szakmai igényességében és a tulajdonos gazdaságosságra törekvő szemléletében keresendő. Egy magas színvonalú helyreállítás többletköltségeit a műemlékvédelmi hatóságok csak ritkán tudják teljesen fedezni, adókedvezményekre is csak bizonyos esetekben jogosult a tulajdonos, így a nagy beruházások egyáltalán nem vonzóak. A munkák kivitelezésére a műemlék tulajdonosa ad megbízást, a műemlékvédelmi hatóságnak felügyeleti joga van. Ebből a szereposztásból erednek az árajánlatok körüli viták. Amíg a tulajdonos a minél kevesebb ráfordításra törekszik, akár a kivitelezés rovására is, addig a műemlékvédőnek a kifogástalan helyreállítás a célja. A tulajdonosnak különböző kivitelező cégeket ajánlanak, néha azonban célszerű próbamunkák alapján dönteni. Egyes esetekben a szakvélemények ellentmondanak egymásnak, nem garantálják a cégek részéről a műemlékvédelem kikötéseinek betartását és a kifogástalan kivitelezést. Vitás esetekben a tulajdonos szavatossági igénnyel léphet fel, amely gyakran a hivatali felelősség kérdésébe torkollik. A műemlékvédelem és a magántulajdon, mint a fenti fejtegetésből kitűnik, csak szoros egyetértésben érhet el kielégítő eredményt. Nem mindig a pénz a döntő kérdés. A legfontosabb, hogy erősödjön a lakosság körében a műemlékek megőrzésének a szándéka, felismerve, hogy ezzel a kultúrkincs továbbélését szolgálja. Csak így fogja a műemlékvédelmet nem tehernek, hanem a jövő iránt érzett felelősségnek tartani.