A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Fejérdy Tamás: Megnyitó

FEJÉRDY TAMÁS: MEGNYITÓ Polgármester Úr! Tisztelt Konferencia! Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal nevében nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm valamennyiüket a XVIII. Országos Műemléki Konferencia alkalmából. Különös tisztelettel és szeretettel köszöntöm a közöttünk lévő határon túlról, Burgerlandból, Szlovákiából és Erdélyből érkezett vendégeinket. Nagy öröm számunkra, hogy ők is közöttünk lehetnek, velünk együtt vesznek részt ezen a konferencián. Ahogy Polgármester úr is említette, 1963-ban volt már ilyen múemlékes találkozó, bár az akkor még a Műemléki Albizottságok III. Országos Ertekezlete névre hallgatott. A név, a tartalom és a forma is megváltozott azóta, de most mégis sok szempontból ugyanolyan országos találkozásra gyűltünk össze: a változás és a folyamatosság egyensúlya jellemzi országos konferenciáink sorozatát, és talán egész műemlékvédelmünkete is. A nyírbátori konferencia óta megint eltelt két esztendő. Azt hiszem, valamennyiünk számára gyorsan szállt el, mégis úgy érezhetjük, nagyon is sokminden történt ezalatt a két év alatt. Bár úgy gondolom, mindannyian rengeteget dolgoztunk, az mégsem mondható, hogy mindent megoldottunk, amit két éve magunk elé tűztünk. Több olyan kérdés van, amelyekről akkor is szó esett, és ma is még csak jövőidőben beszélhetünk róluk. Elég például, ha a műemlékvédelmi törvényt említem, amelynek szövege — legalábbis szerintünk — ugyan egyre jobb lesz, de megalkotása sajnos még mindig várat magára. Remélhetően most már valóban nem sokáig, és a következő konferencia alkalmából már az új, kész törvény hatását elemezhetjük. Ez a mostani találkozásunk, konferenciánk — a szokott módon — lehetőséget ad arra is, hogy együtt örülhessünk majd azokkal, akik kiemelkedő munkájuk elismeréseképp kitüntetésben részesülnek. Kérem majd azokat, akik ezúttal nem kerülhettek e kényszerűen szűkre szabott körbe, ne kedvetlenedjenek el. Biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem az elismerésért, hanem hivatásból, belső késztetésből végzi munkáját a műemlékek, az értékek védelmében. Az együtt tölktött napok fontos részei lesznek azok a személyes találkozások, eszmecserék, amelyek olyan jól egészítik ki a konferencia hivatalos napirendjét. Úgy gondolom, ezzel az országos konferenciák legszebb, legfontosabb hagyományait követjük, s rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítok a személyes találkozásoknak. Ami tanácskozásunk idei központi témáját illeti, annak időszerűsége vitán felül indokolt. A műemlékek sorsában tulajdonosaik mindig is kulcsfontosságú szerepet töltöttek be, s töltenek be ezután is. Különösen mostanában, amikor a tulajdonosi struktúra radikális átalakulási folyamatát éljük át. Remélhető, ez az átmeneti átalakulási folyamat nem jár majd az elviselhetőnél nagyobb kockázati teherrel, s talán hosszabb távon, a műemlékek méltó hasznosítása és fenntartása szempontjából az új vagy éppen a régi-új tulajdonosok szerepvállalása kimondottan kedvező lesz. Lehetősége mindenesetre fennáll, hiszen e tulajdonoisok belépésével az anyagi források is bővülhet-