A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Záró plenáris ülés - Hozzászólások - Gimesi Szabolcs

a közös problémamegoldó szándék a Műemléki Hivatallal, onnan sem csorog túl sok pénz. Idén — fele-fele arányban — épphogy a városfal egy szakasza és a római romkert rendberakására tudtunk valamiféle pénzt biztosítani. Winkler Gábor említette a tegnap délutáni előadásában azt a kis tájékoztató füzetkét, hogy mit is kell csinálni egy ilyen műemlék épülettel, amivel a tulajdonosok rendelkezésére állhatnánk. Akkor villant be nekem egy 1993-as angliai utam, ahol még a Fertő tavi Nemzeti Park igazgatóhelyetteseként vettem részt, ugyanis a választás előtti éveket a természetvédelemben töltöttem. Egy anjgliai nemzeti parkban láttam egy olyan füzetet, ahol az ott lakók, a nemzeti parkban élők — angol módra nemcsak a külterületek álltak védelem alatt, hanem teljes területük, beleértve az ott található községeket is — kaptak egy olyan füzetet, melyben nagyon jópofán, ábrákkal is illusztrálva tájékoztatták őket, hogy mit lehet, mit nem lehet, mihez nem adnak hozzájárulást a hivatalok eleve. De ami nagdyon tetszett nekem, az a közérthetőség és használhatóság a laikusok számára is. Azt hiszem, ez nálunk is — akár a természetvédelemben, akár a műemlékvédelemben — nagyon jól használható lenne az emberek felvilágosítására. Ugyanott, Angliában értettem meg, hogy nem lehet sem a természetevédelmi területeket, sem a műemléki épületeket múzeumként kezelni. Ezek az adottságok korlátozásokkal járnak, az ott élő emberek pedig csak akkor tudják ezt elviselni, ha előnyök is járnak vele. Na most milyen előnyök járhatnak egy ilyen adottsággal, természeti vagy műemléki értékekjelenlétével? Természetesen idegenforgalom. Ami ott, az angliai úton megvilágosult bennem, és amit ők is próbáltak velünk megértetni, az a fenntartható turizmus, ami nem más, mint egyrészt biztosítani az értékek bemutatását a turistáknak, másrészt olyan állapotban megőrizni a természetes környezetet és épületeket — a lakosság érdekében —, hogy se az odaáramló turizmus ne tegye tönkre se a lakosság, annak érdekében, hogy az idegenforgalom fogadó kapacitását növelje: ne zsúfolja agyon toldaléképületekkel a műemlék épület hátsó traktusát olyan formában, ahogy ezt esetenként Ausztriában láttam. Ezt az ottani nemzeti park igazgatója úgy próbálta nekünk megmagyarázni, hogy lerajzolt egy libikókát, aminek egyik oldalán a természet- vagy műemlékvédelmi érdekek vannak, a másik oldalán pedig az idegenforgalmi érdekek. Bármelyiket részesítjük túlzott előnyben, a másik leesik a hintáról, és sérülnek az érdekek. Én úgy gondolom, ezzel Sopron belvárosában is szembe kell néznünk. Jelenleg a földszinti lakások nagyon rosszul használhatók, és egyáltalában nem öröm ott lakni. Ezért arra keresünk megoldást, hogy miként lehet ezeket az épületeket úgy értékesíteni, hogy közben ne csak szükséglakások kiváltása történjék meg, hanem az idegenforgalmat kiszolgáló létesítmények betelepülése is, amit viszont a belváros szerkezete, a polgárházak szerkezete némüeg azért korlátoz. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy a belvárosnak is funkciót kell adni, meg kell tölteni élettel és nem szabadna, hogy este 9 órakor a Fő tér meg egy-két utcarész kivételével — ahol ez már sikerült — kihaltnak tűnjék. Nagyon örültem az osztrák kolléga előadásának, mert ezeket a gondolatokat láttam visszaköszönni az ő eszmefuttatásában is. Nagyon fontos dolognak tartottam az ő előadásában elhangzottakat, amit egy szóval lehetne összefoglalni: kompromisszum. Természetesen egészséges kompromisszum, semmiképpen sem szabad a ,,vadkapitalistaként" jellemzett vállalkozók szemléletének érvényesülnie, de úgy gondolom — és tapasztalataimat nem a Műemlékvédelmi Hivatallal kapcsolatban szereztem, hanem a természetvédelemben —, hogy a „Hivatalnak" is olyan magatartást kell tanúsítania, amilyet egyébként hallottam és érzékeltem az előadásokban is. Nemcsak a tiltás — a rövid és magyarázat nélküli tiltás — eszköz, mert ez visszájára fordulhat, és nagyon veszélyes tud lenni egy pótolhatatlan érték esetében, hanem meg kell adni a tájékoztatást, ahogy