A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

B szekció - Hozzászólások - Kövesi László

Kövesi László hozzászólása Szinte folytatólagosan mondhatnám az előttem szóló Ágostházi úr gondolatait, mert az egyik, amit fel kívánnék vetni, az az indíttatás. Nekem még szerencsém volt annak idején építőipari technikumban végeztem Szegeden, és engedjék meg, hogy azonnal kiemeljem az akkor még építészettörténeti tantárgyat tanító Németh Olivér tanár urat, aki elültette bennem a műemlékekhez való mély szeretetet. Szomorúan tapasztalom, hogy egy generációt követően a fiam, aki szintén építőipari technikumban végzett, és az építőmérnöki karon folytatja tanulmányait, meglehet, hogy kikerüli az építészettörténetet mint tantárgyat. Nagyon szomorú ez számomra. Mi ugyan vittük a gyereket, már nagyon fiatal korban, de higgyék el, hogy ez nem elég. A műemlékek szeretetére nevelést az oktatás szintjén kell megoldani. Ezután az érzelgősség után nagyon praktikus dologgal folytassam. Akik ismernek, talán tudják, hogy vizes falak helyreállításával foglalkozom, és az itt lévő kollégákkal történt beszélgetés is csak megerősített abban, hogy ez ma a műemlékvédelem sarkalatos pontja. Nézzünk körül. Bevallom őszintén, hogy a tegnapi és a tagnap előtti nap folyamán azokat a helyeket ahol megfordultunk, végig lefényképeztem. Fel lehet róni: természetesen azokat a részleteket, amik az én szűk szemléletemet tükrözik. Sajnos nagyon kevés esetben örülhettem, hogy sikerült a vizesedés problémáját megoldani, annál több volt viszont azon épületek sora, amit látszólag megoldottunk. Ám vagy már most láthatók a vizesedés nyomai, vagy tudjuk, hogy látszani fog. És erre nagyon jó példa a Kovács úr esete, aki elmondta, hogy 2—3 évenként csinálhatja újra az egészet, mert nincs megoldás, és a Fehér család — a másik kastélyban, Tömördön — is elpanaszolta, hogy náluk is befolyik a víz, és magam is láttam, milyen szörnyű állapotban van az épület. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, és különösen Tisztelt Elnök Úr! Nekem öt éve vesszőparipám, de sehol nem tudok eredményt elérni, hogy próbáljunk konferenciát, vagy ülésszakot összehozni, ahol az ezekkel és csak az ezekkel a problémákkal foglalkozó szakemberek, gyártók, kivitelezők, tervezők, tudományos munkatársak, mindenki, aki ebben érintett, ülnének le egy asztal mellé, irányt próbáljanak adni a kutatásoknak, megoldásokat keressenek. Nem szükségképpen kell ennek a hivatalban lezajlania, de a hivatal, mint aki a legközelebbről érintett a dologban, felkérhetné akár a műemléki munkabizottságot, akár más társadalmi szervezeteket, hogy próbálják megszervezni a tanácskozást, amely irányelveket, szabályozásokat adhatna ki, hogy mederbe tereljék a ma parttalan vitákat. Azt kell mondjam, számtalan technológia van, melyek az esetek többségében alkalmazhatók is, de ma mindenki kénye-kedve szerint használja vagy veti el azokat.