A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)
B szekció - Balogh Ferenc: Fenntartási gondok Erdélyben
lehetőségként jelentkezik a kulturális turizmus, de csak akkor, ha európai szolgáltatásokat tud kifejleszteni. Az önellátó kultúra elképzelhetetlen nyugati szponzorok nélkül, s mindezt talán az említett turizmus táplálhatná. A műemlékfenntartás kompromisszumairól is szóim kell, mert Erdélyben mindennapos és bevallott jelenség. A történelmi belvárosok földszinti, utcai üzlethelségei állandó átalakulásban vannak, ami befolyásolható, és megfelelhet a műemlékes igényeknek. Gondot az okoz, hogy igen sok ablakból alakítanak ki engedély nélkül is ajtót, s a bizottság inkább elfogad egy alkalmazkodó és illeszkedő megoldást, minthogy tiltakozzon, és kész tények elé kerüljön. Az új rendberakott üzletek mellett — és főleg mögött — ott állanak a romló állagú épületek, amelyeket nem rehabilitálnak, és Kolozsváron ma is folytatódik a homlokzatok kötelező kozmetikázása: díszlet-szerűén szépítgetik a homlokzatokat belső tartalom nélkül, propagandisztikus meggondolásból, hasonlóképpen mint egykor Ceausescu. És a műemlékbizottság ezt sem tudja megváltoztatni. A használaton kívüli műemlékek, a várromok helyzetét az állandó romlás jellemzi, mert nálunk egyetlen középkori várromot sem konzerváltak, és tettek megtekinthetővé. A magyar honfoglalás előtti értékek sokkal nagyobb állami támogatást élveznek mint az azutániak, holott az idők folyamán többszáz település tűnt el, ami felkutatható lenne. Elvi kérdés, hogy az újabb keletű érték eltüntethető-e egy régebbi érték bizonytalan megtalálásának reményében. Számunkra ez egyértelmű, de a románság egy része sértőnek tartja, és természetesnek azt, hogy a Mátyás szobor elköltöztethető. A kolozsvári Fő tér értékekben gazdag: az 1852-től 1896-ig kiszabadított gótikus templommal az egykori piactér dísztérré vált szoboregyüttesével, melyet ide terveztek, és amely a párizsi világkiállításon 1900-ban aranyérmet nyert. Fenntartása nemcsak magyar nemzeti érdek, hanem európai is, mert Kelet-Közép-Európa egyik legszebb történeti együttese. Ez a kérdés az erdélyi műemlékfenntartási gondok egyik kiélezett központi kérdése ma is, mert az elköltöztetés veszélye még mindig nem múlt el.