A műemlék és tulajdonosa (A 18. Országos Műemléki Konferencia Kőszeg, 1995)

Básthy Tamás: Megnyitó

BÁSTHY TAMÁS: MEGNYITÓ Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy nagyon sok tisztelettel és szeretettel köszöntsem Önöket Kőszegen a XVIII. Országos Műemléki Konferencia alkalmából. Azt, hogy név szerint senkit nem emelek ki, tudják be annak, hogy annyi kiváló szakembere van a magyar műemlékvédelemnek körünkben, hogy elmenne az este nagy része ezzel. Tehát valamennyiüket mégegyszer nagyon nagy tisztelettel köszöntöm. Nagy öröm számunkra azon túlmenően, hogy otthont adhatunk ennek az országos rendezvénynek az, hogy Kőszeg az első magyar vidéki város, amelyben másodízben kerül sor az Országos Műemléki Konferencia megrendezésére. Hogy ez minek köszönhető, nem szeretném részletezni, talán nem is tudom. Hacsak annak nem, hogy Kőszeg az ország műemlékekben talán egyik leggazdagabb városa, olyan hely, itt az Alpok lábánál, amelyet az elmúlt évtizedek az átlagosnál is jobban konzerváltak. Ebből az egy szempontból talán szerencsés, mert kedvezőtlen hatás is érte városunkat ebben az időszakban. Ugyanakkor a város — nagyon jelentős műemlék tömegével — azt hiszem, a magyar műemlékvédelem szinte összes gondját, problémáját be tudja mutatni. Sőt, azt hiszem, elsősorban a problémákat tudja bemutatni. Meggyőződésem, hogy a szakemberek és az ország műemlékeiért aggódó és tenni akaró résztvevők, akik eljöttek, elsősorban azért jöttek el, mert tenni akarnak az országért, és tenni akarnak — véleményem szerint — városunkért is. Valamennyien tudják, hogy Kőszeg belvárosa a nemzeti örökség részét képezi. Az idelátogató turisták számára rendkívül sok örömet jelent, de a helybeliek, a lakosok, a polgárok számára, és a polgármester, önkormányzat számára is rendkívül sok kezeihetetlennek tűnő problémát és gondot. Ahhoz, hogy ezt a rendkívül nagy kincset utódainknak felelősséggel átadhassuk, az is kell, hogy az elkövetkező 3 napban megtaláljunk olyan kivezető utakat, lehetőségeket — szegénységünk ellenére, az emberi tenniakarást, az egyéni kezdeményezéseket kihasználva, amelyek a Kőszeghez hasonló műemlékkincset megóvni, utódaink számára megörökíteni lehetőséget nyújtanak. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, köszönöm, hogy tenni akarnak nemzeti örökségünkért. Kőszeg városa az egész nemzeté. Közép-Európáé, sőt talán a világé. Mi csak a lakói, a használói vagyunk. Egyelőre nem vagyunk aban a helyzetben mi, kőszegiek, hogy látványosan gazdagítani tudjuk városunkat, de ha valamennyien összefogunk, és mindenki a maga kis tégláját hozzáteszi a műemlékvédelemhez, akkor nemcsak Kőszeg, hanem Magyarország többi műemléke is megmenthető lesz. Ehhez kérem az Önök hathatós munkáját, segítségét.