Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Fejérdy Tamás: Műemlékek integrált védelme

nem is jelenthet merev leválasztást, hanem csupán egyfajta kapcsolatrendszer — biológiai kifejezést kölcsönözve —, szimbiózis létrejöttéhez szükséges meghatározását az abban résztvevő szereplőknek. Azért tartom kicsit szerencsésnek ezt a szimbiózis kapcsolatot, mert a szimbiózisnak lényeges tulajdonsága — és ettől más mint a parazitizmus —, hogy minden résztvevője számára előnyös. Ez is elengedhetetlen feltétele az integrált védelem életképességének. Ugyanis az előző pontban említett kapacitás-terhelhetőség figyelembe vételével, illetve azzal együtt ez a biztosítéka annak, hogy az integrált védelem nem csap át ellentétébe, azaz valami olyasmi helyzetbe, amikor a műemlék jól beágyazódva — mondjuk integrálódva — komoly, akár jelentős gazdasági fontossággal bíró szerepvállalásának ugyan eleget tesz, de végeredményben mintegy elhasználódik a folyamat, pontosabban működése során. En itt nem gyűjtöttem erre példákat, de azt hiszem valamennyien tudunk találni számosat — hazait, külföldit egyaránt —, amikor a műemléket szinte tönkreteszi az a nagy érdeklődés, ami feléje irányul. Harmadik pontként: nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a — a talán közhelynek tűnő — tényt, hogy műemlék és környezete milyen mértékben alkot elválaszthatatlan egységet. Ez az együtt kezelésük alapja, illetve bizonyos értelemben célja is. Az integrált védelem ezen a ponton léphet túl a műemlékek újrahasznosítása szokásos és nélkülözhetetlen gyakorlatán, és vezethet el egy hoszszabb távon megoldást jelentő dinamikus stabilitáshoz. Ez a fából vaskarika módjára hangzó jelzős szerkezet valójában nagyon lényeges dologra utal. Arra utal ugyanis, hogy az integrált védelem esetében is szükséges a folyamatos figyelés — és sajnos erre is jobbára egy idegen szót, egy idegen kifejezést, a monitorozást szoktuk használni — és az időről-időre végrehajtandó korrekció. Ami viszont lényeges különbség lehet e téren a megszokotthoz képest, vagy a korábbi gyakorlathoz képest, az az, hogy az integráltságból többé-kevésbé automatikusan következnie kell a szakadásmentes folyamatnak, szemben a jól ismert műemlékvédelmi problémával, amikor a már helyreállított, majd műszaki erkölcsi kopás, avulás után gyakorlatilag újra helyreállítandó műemlékekkel kell szembenéznünk. Természetesen nem gondolom azt, hogy a műemlékvédelem mellett az integrált védelem elterjedése automatikusan megoldódik a műemlék gondozásnak, ennek a nálunk sajnos igencsak háttérben maradó fontos területnek minden kérdése is. Mégis, egy szervesen kialakult és a folyó élethez minden ízében kapcsolódó műemlékhasználat több reményt nyújt az e téren történő előrelépésre is. És nyilvánvalóan érvényes rá az a megalapítás is, amit a folyamatos karbantartás szükségességéről és jelentőségéről oly sokan és oly sokszor már elmondtunk, de erről talán most nem kellene többet beszélnem. Az integrált védelem tehát valamiféle magasabb szinten újrafogalmazódó szintézis kifejeződése műemlék és környezete között, minél közelebb az egykor volt együttélésük eredeti minőségéhez. Ezen a ponton viszont feltétlenül szükségesnek látszik, hogy az eddigiekben nagyvonalúan vagy akár elnagyoltan csak műemlékként említett értékekről az e kifejezés mögött állandóan gondolt különféle műfajokról is essék szó. Egészen pontosan arról, hogy amit — az egyszerűség kedvéért — a műemlékekről általában mondtam idáig, azt természetesen a szükséges értelmezési korrekciókkal, de teljes mértékben érvényesnek tartom a területi védelem alatt álló együttesekre, városrészekre falvakra is. Sőt, éppen ez az az oldala a műemlékvédelemnek, amely a legkevésbé tud megélni az integráltság nélkül. S ezen a területen adódik a legtermészetesebben a kapcsolódás lehetősége is. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy az integrált védelem mint fogalom megjelenése nagyjában és egészében egybeesik az építészeti örökségnek a műemléki védettségűnél jóval tágabb területet felölelő fogalma az ismertté és általánosan elismertté válásával. További lendületet jelent a legújabb, logikus fejlemény, a kultúrtáj mint védelmi kategória bevezetése. A közelmúltban Magyarországon e tárgyban megtartott az — ICOMOS, az Európa Ta-