Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Fejérdy Tamás: Műemlékek integrált védelme

lékek túlnyomó többségükben a mait jóval megelőző korból származnak, egyben annak fontos, tehát védendő dokumentumai, a környezet pedig elsősorban a mindenkori helyzet által meghatározott, alakított állapotában szinte biztosan más, hiszen továbbra sem szabad elfelejtem, hogy a környezet szót itt igen tág értelemben, a nem materiális társadalmi-gazdasági összetevőket is ideszámítva, kell értelmezni. A befogadó környezetet nézve tehát arra a következtetésre lehet jutni, hogy az, illetve annak alakulása-változása többnyire elkerülhetetlen, de nem szükségképpen ellentétes, vagy még élesebben fogalmazva: ellenséges a műemlékre nézve. Ez azonban általában magától, automatikusan nem alakul így, tehát a pozitív helyzet kialakítása már a védelem része. Mivel azonban itt már egészen biztosan szélesebb az akcióterülete, mint a védelem által közvetlenül célzott egység, az elérni kívánt eredményhez a műemlékvédelem sajátnak tekintett eszközein túli eszközök csatasorba állítása is szükséges, sőt elengedhetetlen. Az integrált védelem igen fontos összetevője, vagy másképp fogalmazva, sajátossága figyelhető itt meg, eszközeit nagyrészt a környezete sorsával, településrendezéssel, -fejlesztéssel, esetleg természet- vagy tájvédelemmel foglalkozó tevékenységben találja meg ez a műemlékvédelmi irányultság. Az integrálódás a műemlékvédelem szempontjának beépülését, beépítését jelenti egy, a tágabb összefüggésekkel foglalkozó területbe, illetve területekbe. Itt a területeken természetesen szakterületeket értek. Igen jól érthető, hogy minden miért fontos és elérendő a műemlékvédelem számára, de vajon miért fontos vagy lehet fontos a másik oldalról, pontosabban kívülről nézve? Természetesen az az egyszerű és alapvetően igaz válasz, hogy minden mindennel összefügg, a műemlékvédelem nem önmagában álló és önmagáért való diszciplína, hanem céljai és eredményei az egész társadalomért vannak, és azt szolgálják. A valóságban azonban — jól tudjuk — az általánosan és elvben kitűzött és elfogadott célokon inneni, közvetlen érdekeltség vagy az is szükséges a reális, stabil integráció létrejöttéhez. Egy pillanatra tehát vegyük szemügyre a lehetséges érdekeltségi rendszer fontosabb összetevőit. Mindjárt az elején összefoglalva ezen összetevők legfontosabb tulajdonságát, természetesnek kell tartanunk, hogy azok csakis értéktényezők lehetnek. A műemléki érték — történeti, esztétikai, etikai összetevőivel — minden bizonnyal első helyen említendő. A tárggyal összefüggésben azonban — mint ahogy arról már volt szó — önmagában kevés. Mégis leszögezhető, hogy az első tényező maga a műemlék önértéke. Ettől természetesen elválaszthatatlan, de mégis külön is említendő a legtöbb műemlék esetében értelmezhető műszaki-gazdasági érték. Rossz még csak elképzelni is, hogyha a műemlékek egy rosszindulatú varázsütésre eltűnnének környezetünkből, az milyen közvetlen gazdasági veszteséget is jelentene az elveszett műszaki állomány miatt. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, álljon itt a műemlék helyi értéke, ami talán a legnehezebben határozható meg, de a legfontosabb szerepe van, illetve lehet az interált védelem létrejötte szempontjából. Kissé leegyszerűsítve a dolgot, talán az adott műemlékben megtestesülő fejlesztési potenciál kifejezéssel lehetne ennek a tartalmát legjobban megközelíteni. Ezek volnának tehát azok az értékek, amelyekre felépíthető a műemlékek integrált védelme, amely hosszú távon is stabil helyzetet létrehozva kétségtelenül a leghatékonyabb védelmi formának tekinthető. Hadd emlékeztessek itt arra, amit valahol az előadásom elején már említettem: amiről most szó van, az nem valamiféle vadonatúj dolog, hiszen az elmúlt időszak jólsikerült műemlék-helyreállításai és műemléki védettség alatt álló településrészeket érintő rehabilitációs munkái éppen ilyen szemlélettel és megalapozottsággal készültek és valósultak meg. Ami miatt mégsem lerágott csont ez a téma, az éppen annak a hangsúlyozása, hogy az integrált