Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

III. szekció - Klaniczay Péter: Idegenforgalmi gondok Szentendrén

juk megfelelő vizsgálat során jelentősen bővíteni, akkor nagyon nehéz lesz megállítani azokat a kedvezőtlen tendenciákat, amik elkezdődtek, és amelyek továbbterjedése nem kívánatos. Hihetetlen számomra, hogy az MJT miért nem terjed ki olyan természeti határig, mint délen a Bükkös patak, vagy akár az újonnan épült körút és a Duna által körülvett terület teljes egészére, már ami a történelmi beépítést ületi. Mindenképpen védelmet érdemel a város bevezető útja, a Kossuth utca mindkét oldala, de mivel ilyen utcaképi területi védelmi kategória nem létezik, a kérdés csak MJT bővítéssel oldható meg. Másik lényeges terület a Szamár-hegy, ahol a Rab Ráby tér határán véget ér az MJT. Mivel — s erre még kitérek — a belváros, a főtér és környéke 100%-osan telített vendéglátó és kereskedelmi funkcióval, az egyik lehetséges irány a jelenleg még részben szunnyadó Szamár-hegy, ahol kedvezőtlen jelek — a magasabb szintű szakmai kontroll hiánya miatt — már jelentkeznek. Kétségtelen, hogy a városi önkormányzat és a korábbi tanácsi vezetés is próbál gátat vetni a mindent elborító kereskedelmi üzletpolitikának különböző helyi rendeletekkel, reklámozási, kitelepülési engedélyek megszigorításával, de ezek nyomán csak mosolyogmvaló intézkedések születtek a harsány kereskedelmi versengés megfékezésére, sajnos nincs olyan alkalom, hogy ne találnánk engedély nélküli reklámtáblákat, napvédő ponyvákat vagy egyéb forgó micsodákat, amiknek eltávolítására, ületve csak az admiriisztrációs munka elvégzésére sincs elég szakember sem a városnál, sem pedig az OMvH-nál. így jelenleg csak azt tudnám viccesen javasolni, hogy aki a régi szentendrei hangulatot keresi, az télen, lehetőleg borús hétköznap menjen Szentendrére. No, de azért látványos városi kezdeményezések is vannak, ami egyrészt a város új helyi védelmi rendeletének elfogadása (több éves huza-vona után), másrészt olyan, nem csak a belvárost érintő munkák, amik jelentős idegenforgalmi vonzerőt is jelenthetnek (városháza, tobakosok keresztje, Fő tér rendezése). Számos épület igényes helyreállítása azonban még várat magára. Ilyen a kereskedőház egykor öt épületet magába foglaló együttesének újbóli érzékeltetése, illetve a Fő tér 11., a volt Nikolics-ház, a copf építészet egyik jellegzetes alkotásának földszinti teljes helyreállítása. Félelemre ad okot az is, hogy a Fő tér nívós, értékes épületcsoportja, az egykori Béke étterem és szálló a rokokó díszes sarokházzal együtt magánkézbe került az AVU intézkedése nyomán, és az épületek felhasználását illetően semmilyen információnk nincs. A földszint egy része továbbra is vendéglő, de az engedély nélkül kialakított pénzváltó már a földszinti terek megbontását, kedvezőtlen funkciót eredményezett. Megszüntetésére intézkedtünk, kérdés, hogy az angol érdekeltségű cég hajlandó-e ezt végrehajtani. Fontos említést tenni arról a háttérmunkáról, ami észrevétlenül — legalábbis nem úgy, ahogy e Fő téri vásári kirakatok — előbbre vihetnék a szakszerű munkát, a történelmi kulturális értékek megóvását, e város teljesebb megismerését és így jobb védelmét, amelyek részben ellensúlyozhatnák a kereskedők túlkapásait. Már szóltam a korábbi kutatások, vizsgálódások eredményeiről, az ennek során létrejött műemléki topográfia és monográfiák, az 1972-ben megállapított MJT (kicsit későn és szűken ugyan) fontosságáról. Ugyanakkor átfogó levéltári kutatás, helyszíni felmérés, esetleg a teljes belvárost érintő vezér szintfelmérés sajnos nem volt, s jelenleg sincs tervben. Ez sajnos az egyre nagyobb ütemű építési láz során jóvátehetetlen károkat, komoly építészeti értékek pusztulását eredményezi, mert míg egyéb történelmi belvárosoknál (Győr, Kőszeg, Sopron, Pápa) komoly várostörténeti kutatás és folyamatos jelenlét volt az elmúlt évtizedekben, Szentendre esetében ez csak esetleges, és alkalomszerű. A mai kiadott építési engedélyek alapján folyó építkezések a nem nyüvántartott vagy fel nem tárt értékek esetében óhatatlan