Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

III. szekció - Arnóth Ádám: Mit vár a műemlékvédelem az idegenforgalomtól

ARNÓTHÁDÁM: MIT VÁR A MŰEMLÉKVÉDELEM AZ IDEGENFORGALOMTÓL? A címben feltett kérdésre a hivatalban folytatott rövid közvéleménykutatásom naiv válaszai szerint kollégáim elsősorban pénzt szeretnének látni. Logikus, hiszen a műemlék idegenforgalmi célpont, a turista költi a pénzt, és a bevételt illendő volna visszaforgatni a műemlékvédelembe. A gond csak az, hogy a bevételnek elhanyagolható hányada keletkezik közvetlenül a műemlékben. És ez így van világszerte: bevétele az utazási irodáknak, közlekedési vállalatoknak, vendéglátó helyeknek van. A megoldás csak valamiféle — helyi vagy központi — idegenforgalmi adó lehet. Milyen az idegenforgalom, műemlékvédelem és a pénzügyek viszonya? Egy külföldi példa: néhány hete voltam Torcelloban. Ez kis sziget a lagúnában, Velencétől 40 perces hajóút. Alig 100 lakosa van néhány házban, ezen kívül nincs más, mint két nagyszerű középkori temploma és három vendéglátó helye. Torcelloba mindenki azért jön, hogy a templomokat lássa, senki sem azért, hogy ebédeljen. Torcelloban mégis mindenki ebédel, hiszen a templomok 1/2 1—2-ig zárva vannak (ezalatt csak a magyar műemlékes csodálja az exteriőrt ebéd helyett). A templomi belépő ára kb. huszada egy szerény ebéd árának. Ezt a konfliktust nyilván csak a megfelelő adórendszer tudja megoldani. Ha lesz valamikor „műemléki alap", akkor abba is kerülhetnek ilyen módon idegenforgalmi bevételek. De pénzügyek helyett beszéljünk inkább másról. Műemlékvédelem és idegenforgalom szoros kapcsolata triviális, hiszen a műemléket csak akkor láthatom, ha odautazom. (Mint ilyenkor el szokás mondani, így volt ez a középkori nagy zarándoklatoktól a reneszánsz, majd a romantika múlt — felfedezésén át egészen napjaink tömegturizmusáig. A két terület — műemlékvédelem és idegenforgalom — között mégis sokszor hiányzik a kellő együttműködés. A műemlékes-kulturális terület dolgozóit az idegenforgalommal foglalkozók sznoboknak, megközelíthetetleneknek, unalmasaknak tartják, míg a műemlékesek szerint az „idegenforgalmárok" anyagiasak, szűklátókörűek és felületesek. Ezt természetesen nem én írtam, hanem egy svéd kollégám (Nanna CUATTINGUIS: Cultural Tourism in Sweden). A két csoport kibékítése és együttműködése érdekében a svédek 7 éves programot szerveztek, amely tavaly ért véget. Ennek során félévenként tanulmányutakkal egybekötött konferenciasorozatot rendeztek az ország különböző tájain. Az üyen összejöveteleken a két terület dolgozói mindenekelőtt megismerhették egymást, és megismerhették egymás céljait, módszereit, egymás gondolatait, munkáját, felhalmozott tudását. Létrehozták a műemléki és múzeumi látnivalók, kulturális és idegenforgalmi rendezvények országos adatbankját, melyet azóta is folyamatosan naprakészen tartanak, időről-időre kiadnak és terjesztenek kül- és belföldön egyaránt. Lista készült a turizmus fejlesztésére alkalmas helyekről. Ötletgyűjteményt állítottak össze muzeológusok és műemlékesek részére, hogy a kulturális értékeket minél több látogató részére tehessék érdekessé, élvezhetővé és tanulságossá. Az idegenforgalmi szektor új célpontokat ismert meg, szélesebb közönséget céloznak meg, és új munkalehetőségekhez, több bevételhez jutnak a kultúra és a műemlékvédelem lehetőségeinek kihasználásával. A műemlékesek pedig megtanulhatták,