Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

III. szekció - Péteri László: Idegenforgalom és műemlékvédelem

képviselők, a kormányzat, a szakmai-érdekképviseleti szervek számára, amelyet már az 1994. évi állami költségvetés tárgyalásakor és elfogadásakor felhasználhatnak. Ezt a konferenciát is szeretném felhasználni ennek a jó értelembe vett „IDEGENFORGALMI LOBBY" anyagnak a népszerűsítésére, kérve a jelenlevők támogatását az IFA jelentős növelése és idegenforgalmi fogadóképességünk, az ország idegenforgalmi vonzerejének növelése, illetve az éleződő nemzetközi versenyben legalább az eddig elért pozíciónk megtartása — és lehetőség szerinti növelése — érdekében. Az ország idegenforgalmi vonzerői többek között történeti-építészeti-kulturális hagyományainkra, örökségünkre; ezek között régészeti leleteinkre, műemlékeinkre (egyházi, főúri, polgári, népi, stb.) épülnek, amelyeknek rekonstrukciója, hasznosítása alapvető érdek. Ennek a kapcsán szeretnék egy — a műemlékes szakemberek egy része által hangóztatatott — félreértést eloszlatni, ami nyilván felszínes információkon alapszik. Nevezetesen: ,,az idegenforgalom a műemlékekből él, ezért az idegenforgalmi bevételeket a műemlékvédelemre kellene visszafordítani." A hivatkozott „LOBBY" anyagunkban éppen azt szeretnénk dokumentálni, hogy miközben az idegenforgalomból származó hivatalos konvertibilis devizabevételek 1985—1992 között megnégyszereződtek (1,2 Mrd USD), és a nem hivatalos bevételekkel együtt — becslések szerint — elérték a 3,0 Mrd USD-t, az IFA az állami költségvetésben az 1989. évi 1,5 Mrd Ft-ról 1993-ban 0,6 Mrd Ft-ra, az 1994. évi előzetes PM számításokban pedig 0,2 Mrd Ft-ra csökkent (tervezett idegenforgalmi hozzájárulásokkal együtt lenne csak 2,0 Mrd Ft). Az OIH számításai szerint azonban niinimum 3—4 Mrd Ft kellene a legszükségesebb és az anyagban részletezett feladatok teljesítéséhez, hozzátéve, hogy az IFA felhasználását szabályozó 1992. évi LXXXIII. törvény alapján a felhasználás főbb jogcímei fontossági sorrendben az alábbiak: — nemzeti reklám, propaganda és képviseleti tevékenység, — idegenforgalmi szempontból jelentős kulturális-sport, stb. rendezvények, — több települést érintő nem-termelő környezetbarát beruházások és szolgáltatások; — idegenforgalmi kutatás-tervezés, információs rendszer és szakemberképzés, — falusi, gyógy- ifjúsági, kerékpáros, vízi, természetjáró turizmus támogatása, — IFA kezelés költségei. b) A helyi önkormányzatok által kivethető helyi adóként szereplő idegenforgalmi adó, amelyet az állami költségvetés azonos összeggel egészít ki. Az így befolyt összegek idegenforgalmi célú felhasználását (újrabefektetését) a jogszabályok nem írják elő, így nincs garancia az üyen célú felhasználásra sem. (Megemlíthetem, hogy az adótörvény megalkotása során az OIH az idegenforgalmi adót megszabott adóként — országosregionális-helyi — javasolta bevezetni, amelynek alapján a meglévő idegenforgalmi adottságokra alapozva az elmaradott térségek felzárkóztatása könnyebben megoldható lett volna.) ad. III. A műemlékvédelem és az idegenforgalom kapcsolata az alábbi területre terjed ki: 1. Kormányzati szinten a vonatkozó törvényi szabályozások meghozatala, meglévő jogszabályok, gazdasági szabályozók korszerűsítése és összehangolása (például műemléki törvény; természet, környezetvédelmi, idegenforgalmi törvény, beruházás-, hitel-, vagyonpolitiká-