Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Olajos Csaba: Szerencs műemlékeinek integrált védelme

Ezután Szerencs a johannita szerzetes lovagok birtoka volt, ahol később a bencések apátságot is építettek 1393-ban. Az apátság szigeten épült, négyszögletes belső udvarral és körbefutó folyosóval rendelkezett. A jelenlegi vár alaprajzi rendszere arra utal, hogy az említett kolostor a zárt négyszögű főépület alatt lehetett. Erdély végleges különválásakor a tokaji vár parancsnoka, Némethi Ferenc 1556-ban az apátságot várrá alakította és védművekkel látta el. Ekkor épül át a főépület, amit külső várfalakkal erősítettek meg és a vár területét déli irányban megnagyobbították. 1593-ban a várat Rudolf király előbb zálogbirtokként, majd 1603-ban tulajdonul Rákóczi Zsigmondnak adta. Rákóczi Zsigmond idejében épült ki az elővár. Ezzel a dátummal kapcsolódik a vár a Rákócziak nevéhez. A Rákóczi Szabadságharc után a kincstár kezelésébe kerül, akitől az Hlésházy, a Grassalkovich, Szirmai, Almássy családok vették át. A XVIH. század folyamán a vár kastéllyá épül át, ennek során az erőd várfalainak egy részét lebontották, a főépület déli részén magtár és írnok épület épült. Vidéki uradalmi központ lett. Ezt a jelleget őrizte meg egészen a H. világháborúig, azt követően a Szerencsi Állami Gazdaság központjaként és magtárként funkcionált. A teljes helyreállítás gondolata 1968-ban vetődött fel, amikor megyei szintű vezetői tárgyaláson az OMF és a helyi szervezetek vezetői egyetértettek abban, hogy kultúrközpont funkcionáljon az együttesben. Ezután indult meg a tervező és szervező munka, amelyben az OMF, a Megyei Tanács és az akkori Nagyközségi Tanács vett részt. A vár helyreállításának első üteme, ami a huszárvárat, valamint a magtár épületét foglalta magába, 1969-ben kezdődött és 1974-ben fejeződött be. A huszárvár déli részén szállodát alakítottak ki, míg a magtár a művelődési ház nagy előadó termeként funkcionált. A helyreállítás költségeit az Országos Műemléki Felügyelőség, a Megyei és a Nagyközségi Tanács egyharmad-egyharmad arányban viselte. Később a költségeknek a Nagyközségi Tanácsra jutó egyharmadát a Megyei Tanács vállalta át, így a helyreállítás arányai ennek megfelelően módosultak. Az első ütem befejezése után hasonló egyharmad-kétharmad arány figyelembevételével készült el 1975 és 1980 között a második ütem, amely a nyugati oldalon lévő épületet jelentette, benne a turistaszállóval, valamint büfével. 1980-ban kezdődött meg a harmadik ütem: a vár főépületének helyreállítása. Ebben a szerencsi Művelődési Ház, a házasságkötő terem, a Városi Könyvtár, valamint a szerencsi Vármúzeum kapott helyett. A helyreállítás 1991-ben fejeződött be. A vár helyreállításáról elmondható, hogy 27 évig tartott, de eredményeként egy értékes kultúrközponttal gyarapodott a város, és ez a kultúrközpont egyben egyik legszebb reneszánsz kori műemlékünk is. A helyreállításra jellemző volt az akkori gazdasági helyzetből eredően, hogy átment minden gyermekbetegségen. Míg az első ütemnél az OMF beruházóként is szerepet vállalt, később csak tervezőként, kutatóként és kivitelezőként dolgozott a helyreállításon. A második ütemnél a beruházási, bonyolítási feladatok egy részét a Borsod megyei Beruházási Vállalat végezte. A helyreállítás a fő beruházókon kívül is nagy számú szervezet együttműködését igényelte. Míg az építészeti tervezést az OMF biztosította a szerencsi születésű Erdei Ferenc, majd Oláh Zoltán személyében, a gépészeti tervek a BORSODTERV, a belsőépítészeti tervek pedig Rex Kiss Béla és Petrovics László munkái. A kivitelezésnél is színes a paletta. Az OMF Nyíregyházi Építésvezetőségén túl, akik az építőmesteri munkát végezték, esetenként 3—6 kivitelező is dolgozott a helyreállításon. Már kezdetben problémát jelentett az épületegyüttes kiürítése is. Az Állami Gazdaság a kiköltözés fejében lehetőséget kapott új irodaház építésére. Ennek esett áldozatául sajnos a város zsinagógája. Itt el lehet mondani, hogy egy ún. magasabb rendű érdek elsöpörte az alacsonyabb rendű érdek érvényesülé-