Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

II. szekció - Fejérdy Tamás: Műemlékek integrált védelme

nács és más intézmények égisze alatt megszervezett — tudományos kollokvium végére sem alakult ki azonban valamiféle kristálytiszta és egyszerű definíciója a kultúrtájnak, de az viszont egyértelműen megfogalmazódott, hogy éppen ezen a területen várható és szükséges a legnagyobb előrelépés. Mégpedig remélhetőleg már a közeljövőben. Mindenesetre az megállapítható, hogy tágabb értelmezésében a kultúrtáj szinte mindazt magába öleli, amit eddig a különféle védelmek — műemlékvédelem, tájvédelem — külön-külön megpróbáltak érvényesíteni. Szeretném rögtön pontosítani, hogy nem a felsorolt védelmi ágazatok helyett lép be a kultúrtáj védelme, ha valóban belép, hanem azok kiegészítéseképpen, illetve — mintegy a közöttük fellelhető, a teljességhez hiányzó hézag kitöltőjeként. Nem gondolom azonban, hogy most ezt a témát — bármennyire is izgalmas — bővebben kifejtsem, azt meg különösen kerülni akarom, hogy az ezzel az új területtel összefüggő szakterületi, vagy — a még veszedelmesebb — hivatali kompetencia kérdésekhez nyúljak. Igazából azért tartom fontosnak a kultúrtáj jelenséget itt egyáltalán szóba hozni, mert úgy látom, hogy a területéről merített gondolatokkal, illetve példával talán még jobban megvilágítható az integrált védelem jelentősége, és esetleges korlátai is. Közvetlen példámat az Európa Tanácsi munkacsoportban végzett munka során megismert helyzetelemzésből merítem. Úgy gondolom, köztudomású, hogy az európai integrációs folyamatok egyik kísérő jelensége az agrártermelés meglehetősen erőszakos szabályozásának szükségessé válása. A túltermeléssel küzdő ágazatokban nagyon megszokott a termelés megszüntetése fejében adott dotációk rendszere és eszköze. Nem igényel hosszasabb kifejtést, hogy ennek milyen közvetlen, és persze inkább negatív következménye van az éppen a mezőgazdasági tevékenység során kialakult — jó esetben — hagyományos karaktert még őrző kultúrtájakra. Számos skandináv vagy éppen franciaországi példa mutatja, hogy amíg egyik oldalról komoly erőfeszítéseket tesznek egy-egy jellegzetes kultúrtáj megmentésére, illetve védelmére és továbbéltetésére, addig a makro szintű gazdasági szabályozók által kifejtett ellentétes hatás soha nem látott méretekben változtatja meg a környezetet, például a felhagyott mezőgazdasági területek spontán vagy akár mesterséges „visszaerdősülésével", „visszaerdősítésével". Ennek a hatásnak a radikalizmusa leginkább talán a mifelénk az elmúlt időszakban kialakított nagyüzemi gazdaságok által okozott táji változásokhoz hasonlítható. És mindez természetesen továbbgyűrűzhet — s minden bizonnyal meg is teszi — az említett területek építészeti örökségére, s valahol a sor végén vagy elején — ki hogy ítéli meg — ott találhatók a műemlékek is. Az integrált védelem nem csodaszer. De a felvázolt helyzetben sem érdektelen átgondolni, hogy esetleg éppen a védeni kívánt műemléki, építészeti, kultúrtáji értékek adnak, adhatnak új dimenziót egy-egy válságba került terület jövőjének, akár például a kulturális turizmust lehetővé tevő fejlesztési potenciálként. És ehhez akár máris visszacsatolható egy mégis fenntartható kisüzemi vagy bio, vagy — nevezzük inkább a nevén — hagyományos, nemcsak a kultúrtáj értékeit, de — és ez a lényeg — lakóit is éltető, mert ez esetben a főágazattá váló turizmust szervesen kiszolgáló mezőgazdasági tevékenység. És így tovább, és így tovább. Ez a minduntalan és minden szempontból való visszacsatolás és visszacsatolhatóság — meggyőződésem szerint — az integrált védelem lényege. Az integrált védelemé, ami a mi esetünkben a műemlékek védelmét szolgálja, de attól el nem választhatóan minden érték védelmét, és ezáltal is, erre is építve, az életminőségnek a megtartását, s lehetőleg az emelését. Az integrált védelemben — az elmondottaknak megfelelően — különösen fontos szerep jut a helyi önkormányzatoknak, és juthat a regionális szintű koordinálással foglalkozó, illetve az üyen szintű lehetőséggel és felelősséggel felruházott szervezeteknek, intézményeknek, ha vannak ilyenek, vagy ha lesznek ilyenek. Természetesen el nem hanyagolható szerep juthat az országos szintű fejlesztési programoknak, illetve szabályozási és gazdasági jellegű beavatkozásoknak, intézkedéseknek is.