Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

I. szekció - Szabó Bálint: Műemlékek kulturális hasznosításának sajátos körülményei Erdélyben - Sisa Bálint: Tájházi gondok

elkészüljön.) A falkutatásnál a tervezőnek minden esetben a helyszínen kell lenni, és rögzítenie kell a feltárás eredményeit rajzban és dokumentációban is. Az említett felmérés és egyéb dokumentációs adatok alapján kezdődhet meg a tényleges tervezési munka. A tervezőnek el kell dönteni, hogy melyik építészeti periódust vagy periódusokat kívánja helyreállítani, vagy részben visszaállítani. A népi építészeti emlékek tipizálása alaprajzi elrendezésük, valamint tüzelőberendezésük szerint történik. Ennek megfelelően, ha szükség van rá, vissza kell állítani a tájegységre jellemző hagyományos nyílászáró rendszert a falkutatások alapján. Fel kell újítani vagy rekonstruálni kell a tájegységre jellemző tüzelőberendezéseket. Törekedni kell arra — főként a lakóépületeknél —, hogy a főépülethez tartozó porta is a régi hagyományokat tükrözze, ezért nagyon fontos, hogy az egyes porták területén a gazdasági épületeket, kutat, növényzetet is hagyományos módon alakítsuk ki, mutassuk be. Fontos az épüleíektőli vízelvezetés is. Az új úthálózat kiépítésével, a vízelvezető árokrendszerek megszüntetésével vagy átépítésével az egyes területek vízegyensúlya felborul, ezért a tervezőnekkülönleges gondot kell fordítania az elvezetés megtervezésére. A helyreállítási terv alapján készülő munkáknál ügyelni kell arra, hogy hagyományos anyagok és technológiák készüljenek, és ezek biztosítsák az épület egységes esztétikai megjelenését. A helyreállítási munkáknál konzerváló anyagok, lángmentesítő anyagok csak olyan mértékben használhatók fel, melyek nem változtatják meg az épület anyagainak jellemvonásait. A szakember számára az újonnan beépített anyagféleségek megkülönböztethetők. Ezt rögzíti az utódokumentáció. A helyreállítási tervet egész pontosan elkészíteni úgysem lehet, a helyreállítási munkánál majd minden esetben újabb és újabb értékes részletek kerülnek elő, melyek birtokában a tervező az épület érdekében kénytelen és szükségszerű, hogy a tervet módosítsa. Az utódokumentációban valamennyi módosítást, valamint az épület kész állapotát kell rögzíteni. Az utódokumentáció is, mint a kiviteli terv, l:50-es léptékű legyen, fontos tartozéka a műleírás és a fotódokumentáció. A ház elkészültekor az építész tervező kell, hogy a legjobban ismerje az épületet. Bár nem kötelező, de célszerű volna a helyreállítás — tervező által írott — szaklapokban történő ismertetése is, mely azonban leggyakrabban nem történik meg. Ideális az, ha az építész tervező mellett folyamatosan néprajzos szakember is dolgozik, és törvényszerűnek kellene lennie, hogy a berendezést a néprajzos irányításával készítsék el. Amikor az épületet helyreállítva, berendezve megnyitják, az attól a pillanattól kezdve új életet kezd élni. Az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy a lakatlan épületek nagyon hamar pusztulásnak indulnak. Tájházaink jelentős részénél — az objektum értékétől függetlenül — minimális a látogatottság, és gyakran a fenntartásra sem fordítanak komoly gondot. A tervező nem állhat minden esetben az épület mellett, hiszen ez megoldhatatlan. A helyreállítási terveket gyakran nem hozzáférhető helyeken tárolják, és kisebb javítási munkáknál ezeket meg sem nézik, figyelembe sem veszik. így a nagy gonddal helyreállított épületek a kisebb és folyamatosan végzett szakszerűtlen javítási munkákkal nagymértékben károsodnak, az esztétikai megjelenésükön túl is, ha nem megfelelő anyagokat használnak a javítási vagy felújítási munkáknál. Szükségszerű volna, ha a tájházak kevésbé látogatott objektumai is bekapcsolódhatnának — már elkészültük pillanatában — az idegenforgalomba, amennyiben erre méltóak, de sajnos ez nem megoldott, és jónéhány helyreállított objektum a legminimálisabb látogatottságot sem éri el. Vannak azonban olyan törekvések is, hogy a helyreállított épületekben felújítják a népi hagyományokat, játékokat, mulatságokat rendeznek. Minden esetben az a megnyugtató, ha folyamatosan használják az épületet, biztosítják szellőztetését. Szükséges az is, hogy részére télen legalább temperáló fűtést biztosítsanak.