Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

Hokkyné Sallay Marianne: Készülő műemlékvédelmi örvény

számol a törvény, mint például adókedvezmények, vámkedvezmények (a szükséges anyagok behozatalának vám elengedése révén), ez a nyugati államokban működik: sok országban nagyon sok adó- és egyéb kedvezményt adnak műemléki helyreállítás esetén. Egy fejezetet kihagytam az előbb. A pénzügyi részben beszéltem ugyan a magyar állam tulajdonosi szerepéről, éspedig a kizárólagos állami tulajdonban lévő műemlékekről, de ez korunk egyik nagyon komoly, új problémája, hiszen a privatizációval a tulajdonosi szféra egyre színesebbé válásával bizonyos műemlékeink annak a veszélynek vannak kitéve, hogy apportként, vagyonként a legkülönbözőbb kft-k, rt-k kezelésébejussanak. Ez bizonyos esetekben természetesen mehet. De nyilvánvaló, hogy minden országnak van egy olyan kincse, olyan műemlékállománya, olyan vagyona, amit nem akar kiadni a kezéből. Azt gondolom, a fertődi Eszterházy-kastély a gödöllői Grassalkovich-kastély, a Parlament, a királyi vár stb. igenis az állam kizárólagos vagyonát képezik. Az más kérdés, hogy van köztük olyan, amit megfelelő szerződésekkel, megfelelő módon használatba lehet adni, hasznosítani lehet, de az állam vagyonát és gazdagságát jelentő effektív értékek teljes egészében nem kerülhetnek ki az állam kezéből. A törvény ezt is szabályozza. A következőkben — azt hiszem — össze kellene foglalni azt a filozófiát, amit — úgy érzem — alapvetően sikerült érzékeltetni a törvényen keresztül. Ez nem más, mint hogy a törvény legeslegelső szerepe értékvédelmi szerep. Minden cikkelye és minden kikötése egyetlenegy célt tűz ki: azt, hogy azt a pótolhatatlan értéket, amit ránk bíztak, meg tudjuk védeni, őrizni, át tudjuk menteni a jövőbe is. Nem engedi meg azt, hogy legértékesebb művészeti és építészeti vagyonunkat tovább pusztítsuk. Ez az egész törvény legalapvetőbb mondanivalója. Ezen túl azonban nem pusztán az értékek megőrzésére irányul, új értékek feltárását is célul tűzi ki, de nem,,

l'art pur l'art" tevékenységként, kutatók öncélú kedvteléseként, hanem azért, hogy az építészeti, művészeti vagyont gazdagabbá tegyük, s önmagunkat tegyük ezzel gazdagabbá. Azt gondolom, akkor lehet jövőt építeni, akkor lehet úgy élni, ahogy öntudatos polgárok élnek, ha ismerjük a helyünket a világban. És ahhoz, hogy a helyünket a világban megismerjük, a múltunkat kell megismerni. Enélkül nem megy. És pontosan a műemléki anyag jelenti azokat a kapaszkodókat, azokat a fogódzókat, amelyekkel világossá válik számunkra, hogyan alakult ez az ország immáron lassan 1100 éven keresztül, mi az, amire büszkék lehetünk, mi az, amire nem, mi az, ami fontos, mi az, ami nem. És ha ezt mindnyájan tudni fogjuk, akkor igenis ez lesz a helyünk, tudni fogunk építeni, nem lesznek zavaraink, és nem lesz probléma, hogy , ,hogy is állunk mi ebben az egész Közép-Kelet-Európában". Azt gondolom, hogy ilyen szempontból kell a műemlékvédelmet, a műemléki törvényt szemlélni, mert ha nem így teszünk, akkor az pusztán korlátozó szabályzat marad. Ha viszont filozófiáját és történeti hátterét nézzük, mindannyiunk számára nagyon fontos támaszt, fogódzót jelent.