Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

Román András: Műemlékvédelem és településfejlesztés

város vagy ország, építészeti örökségben nem. Legfeljebb más színvonalú anyag fejezi ki Siena építészeti Örökségét mint Kisvárdáét. Ez a filozófia fejeződik ki az ICOMOS Történeti városok kartájában, amikor az azt mondja — első hallásra meghökkentő módon —, hogy a világ valamennyi városa történeti. Az építészeti örökség ezt a minden városban rejlő történetiséget fejezi ki, más és más színvonalon. Minthogy viszont nagy nívóbeli különbségek lehetnek és vannak, az építészeti örökség védelme nem valósulhat meg országos szinten, csak helyin. Országosan legfeljebb irányelveket, védelmi módszereket lehet kitűzni, hogy a város identitását azonban mely építészeti örökség fejezi ki, azt csak a lakosság tudhatja, és a lakosság állapíthatja meg. Azaz: még a városrendező, amennyiben az nem a település lakója. A városrendezőnek azonosulnia kell a helybéliekkel, azok céljait, érdekeit kell kifejeznie. Éppenséggel a magam részéről azt a régi gyakorlatot tartottam jónak (ami egyébként a legtöbb országban ma is él), hogy a rendezési terveket nem idegen iroda, hanem a város műszaki, építészeti vagy városrendezési osztálya készíti. Akár így azonban, akár úgy, a város fejlesztését kitűző rendezési tervben kell meghatározni azokat az építészeti értékeket, amik helyi örökségként védendők. Ennek, s csakis ennek szabad a fejlesztési terv alapjául szolgálnia. Jobban mondva: ez az, ami — a lakosság érdekeivel összevetve — a terv, s egyben a fejlesztés koncepcionális kiinduló pontja. Ez viszont azt is jelenti, hogy a helyi építészeti örökség védelme és megőrzése a helyi közösségek feladata, mint ahogy a rendezési tervek megvalósítása se lehet (hacsak nem Budapest esetében) központi feladat. Az építészeti örökség helyi védelmével a XVI. Országos Műemléki Konferencia foglalkozott részletesen két évvel ezelőtt, Békéscsabán. Ez okból most erről bővebben nem is kívánok szólni, csupán újólag hangsúlyozni, hogy ez az egyik találkozási pont, ahol a műemlékvédelem és a városrendezés együttes tevékenységére van szükség. Egy másik találkozási pont viszont — éppen ellenkezőleg — nem az építészeti értékek alsóbbrendű rétege, hanem a krémje. Tudomásul kell venni, hogy egyes fontos műemlékek vagy műemléki együttesek a települések fejlődésének, fejlesztésének meghatározó tényezői. Amilyen káros, voluntarista döntés volt Miskolcon a diósgyőri vár mellé lakótelepet építeni, annyira egyet lehet érteni Gyulán a vár környékének idegenforgalmi fejlesztésével, hogy Hollókőről már ne is szóljunk, ahol minden fejlesztést a műemléki együttes érdeke határozott meg. Ha nem így lett volna, ma nem lenne Hollókő világörökség. Mindamellett nem vagyok bizonyos abban, hogy a fontos műemlékek települséfejlesztést meghatározó szerepe ma már általánosan ismert és alkalmazott princípium. Inkább az érződik, hogy némely település nem tud igazán mit kezdeni műemlékeivel. Igaz, ehhez az anyagi eszközök hiánya is hozzájárul. A harmadik találkozási pont voltaképpen a két elsőből fakad. Ha ugyanis a település fejlesztését egyrészt annak múltja, karaktere és morfológiája határozza meg, másrészt a kiemelkedő értékekből fakadó irány, akkor a város növekedése se mehet másképp végbe, mint ezen meghatározók eredményeként. A rehabilitáció és a város növekedése egyaránt településfejlesztés. Korábban a növekedésben hasonló bűnöket követtek el, mint a meglévő lakóterületek értékmentő fejlesztésében, azaz annak hiánya által. Fel kell ismerni, hogy a város a maga teljességében az, ami, akkor is, ha a külső kerületek kisebb érték hordozói, mint a központ. A műemlékvédelem a XIX. században az egyedi emlékek védelmének talaján bontakozott ki, hogy a XX. század dereka tájára eljusson az együttesek és központok védelme szükségességének elismeréséhez és megvalósításához. A század vége felé azonban már azt is tudjuk, hogy a fejlődés ezzel nem zárult le. A központ és a város egésze között éppúgy nem lehet ellentét, mint az egyes műemlék és az együttes között. Az ICOMOS Történeti városok nemzetközi kartája az első olyan műemlékvédelmi dokumentum, ami végigviszi ezt a tendenciát, és a védelem legfőbb tárgyául, egységéül nem az együttest vagy közpon-