Műemlékvédelem és településfejlesztés (A 17. Országos Műemléki Konferencia Nyírbátor, 1993 )

Gyurkó János: Köszöntő

Miniszteri köszöntő a XVII. Országos Műemléki Konferencián Tisztelt Elnök Ur, Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák! Tisztelettel üdvözlöm a XVII. Országos Műemléki Konferencia résztvevőit. Őszintén sajnálom, hogy személyesen nem tudok részt venni régi kollégáimmal együtt a műemlékvédők találkozóján. Különösen a keddi program volt vonzó, a kirándulások tervezett útvonalain a Nyírség és a Bereg műemlékeinek felsorolása szép emlékeket ébresztett bennem. Műemlékvédelem és településfejlesztés — a konferencia témájának — aktualitását szinte naponta érezni a kormányzati munka szintjén is. Feladataink között már-már közhelyszerűen merülnek fel az új helyzet, az új gazdasági környezet olyan műemlékekre is vonatkozó kulcsszavai, mint a privatizáció gyorsítása, az önkormányzati tulajdon finanszírozása, az egyházi tulajdon „rendezése", az elmaradott térségek felzárkóztatása — és e fogalmakhoz csatlakoznak, e fogalmakat próbálják meghatározni az új jogszabályok tömegei is. Az önkormányzatok — közösségek, települések választott testületei — nemcsak gondozói, szabályozói, hanem tulajdonosai, sőt vállalkozó gazdái is a nemzeti vagyon jelentős hányadának, ezen belül a műemlékeknek. E kettős szerep — szabályozó hatóság és tulajdonos — a nagyfokú önállóság mellett óriási felelősséget is terhel településeink vezetőire. E felelősségkörből emeli ki a konferencia a települések építészeti, településszerkezeti és természeti öröksége megőrzésének és hasznosításának problémáit, azt a feladatot, hogy ezen értékeket tisztességgel megőrizzük az utánunk következő generációk részére. Az állam, a szakhatóságok szerepéről várhatóan sokszor lesz szó e konferencián. Ezért az állami felelősség terhének ismeretében szeretném külön kiemelni a város- és faluvédő mozgalmak, szervezetek rendkívül jelentős szerepét. A kezdeményezésükre, buzdításukra (is) születő, a helyi védelmet biztosító önkormányzati rendeletek nemcsak egy-egy település javát, jövőjét szolgálják, hanem — egy egységes egész szerves darabjaként — az országét is. Érdeklődéssel és reménykedéssel várom ezért a konferenciának az állami és a helyi érdekek ütközésének - és a megoldásoknak — egymást kiegészítő tanulságait. A konferencia kiemelt témái: a műemlékek kulturális hasznosítása, valamint a műemlékvédelem és az idegenforgalom kapcsolata. E témában — műemlékes szakemberként — csak elfogult lehetek, ezért kérem, hogy véleményemet is fenntartással szíveskedjenek fogadni. Tapasztalataim szerint az idegenforgalom felelősei csak most kezdik felismerni azt, hogy egy ország, egy nemzet kulturális és természeti öröksége — együttesen és épségben megőrizve — képezhet csak tartós idegenforgalmi vonzerőt. E felismerésnek szorosabb együttműködéshez és tehervállaláshoz kell vezetnie a kulturális örökség és a szervezett idegenforgalom gazdái között. Nemcsak a költségvetési források megosztására gondolok, hanem arra is, hogy fel kell oldani a kulturális örökség kizárólag állami feladatként, az idegenforgalomnak pedig kizárólag vállalkozói feladatként, fogyasztói termékként való kezelésének mára elavult ellentétét. Műemlékeseknek és idegenforgalmi szakembereknek helyi, regionális, országos és nemzetközi szinteken együtt kell keresniük az élő kultúra és a kulturált idegenforgalom összehangolásának lehetőségeit.