Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Grin Igor: Nemzetiségi értékek Békés megyében

A Békés megyei házak belvilága azonban a nemzetiségi és vallási hovatartozás szerint nagyobb eltéréseket mutat, mint amilyet a külsejük alapján feltételezhetnénk. A szlovák házakban egykor fellelhető, gyakorta feliratos bútorokat a helyi ízlést sikerrel kiszolgáló asztalosok készítették. Ahol ilyenek nem működtek, ott vásárokon szerezték be a ház berendezését. Több kisközösséget magában foglaló, nagyobb, bonyolultabb rendszerű mezővárosok, nagyközségek bútorváltása hosszabb folyamat eredménye. Békéscsabán, Battonyán és Kétegyházán például a '70-es években már legfeljebb nyomokban volt fellelhető a tiszta szoba egykor tipikus faragott, festett bútoregyüttese. Helyüket a parasztpolgári Ízlésnek kedvező asztalos készítmények vették át. A zárt — emberöltőkön át etnikailag lényegesen homogénnak minősülő — Tótkomlóson viszont a második világháború vált cenzúrává. A változás itt nagy gyorsasággal zajlott le. A házak, s különösen a tisztaszoba képének kialakításában, ha lehet, még a bútorzatnál is fontosabb szerephez jutottak a paraszti háztartásokban készített textilneműek. Az újratelepülő Békés megye gazdasági életében az árutermelés alacsony színvonala miatt fontos szerepe volt a paraszti gazdaságok önellátási tevékenységeinek, ezen belül a szövés-fonás jellegzetesen asszonyi munkájának, amely a század derekán fokozatosan bővült árutermeléssé. E tevékenység gyakorlatilag a második világháborúig virágzott. Mezőberény német asszonyai a szűkös háborús esztendőkben például rendszeresen piacoztak vásznaikkal Békéscsabán. A házbeli textilnemű legrégebbi darabjai a szlovákok úgynevezett sötét-csíkos, vagy sávolyos derékaljai és párnái, amelyek a múlt században készültek. Nevüket a fentről sűrűsödő, lábtól ritkuló sötétkék csíkmintájukról nyerték. A kétegyházai románok a múlt század '80—90-es éveiben szedett csíkmintájú díszabroszokat és dísztörölközőket szőttek, amelyeket a századfordulón a szálbehúzással készült geometrikus díszítések váltották fel. Ez utóbbiakhoz boltban vásárolt fonalat használtak csakúgy, mint a battonyai szerbek a maguk leheletfinom vásznaikhoz. A berényi német lakástextiliák leggyakoribb dísze a piros vagy kék szedettes csík. A román és szerb lakáskultúrában különleges megbecsülés övezte a gyapjú ágytakarókat. Régebbi technikával készült darabjai a bánáti műhelyekből kerültek elő. Táblás változataikat Kétegyháza román asszonyai szőtték. Régi hagyományt képviselnek a kétegyházi és méhkeréki románok halottas díszlepedői, amelyeket egyaránt használtak temetkezésre és a lakószoba díszítésére. Külön meg kell emlékezni a szlovákok temetkezéskor használt táblás gyászabroszairól és hímzett gyásztörölközőiről, valamint a battonyai szerbek lakodalmas ún. lóra való törölközőiről. A ház tisztaszobájának kitüntetett helyein, általában az ágyak felett vagy az utcára néző ablakok között kaptak helyet a népi kegyesség tárgyai, az ortodox hitű szerbek és románok szentkultuszának rekvizitumai, a vászonra és üvegre festett ikonok. Az egykori Csanád megyéhez tartozó Battonyán a szerbek családi védőszent ünnepének, a szvecsárnak fontos kellékei voltak a megszentelt vászonikonok, amelyek az ugyancsak megszentelt, a házak homlokzatán máig látható Iván-napi koszorúkkal együtt védték a házát és annak népét. Az ikonok az Istenanyát a kisdeddel, Keresztelő Szent Jánost, a Vártanú Szent Demetert, Szent Miklós püspököt és a Sárkányölő Szent György lovagot ábrázoló példányai Szentendrén, Zágrábban és Arad megyében készültek. Nyomott változataik főként a régió nyomdáiból kerültek ki. A védőszenteket ábrázoló ikoknok kíséretében ott találjuk a szerb történelem sorsfordító eseményeinek tablóit, egyebek között az 1690. évi magyarországi szerb betelepedést megelőző kivándorlást, amelyet Cseleovics Arzén ipeki pátriárka vezetett; vagy a sorsdöntő 1389. évi nemzetvesztő rigómezei csatát. Romantikus festmények, metszetek alapján populáris, naiv ábrázolások terjedtek el a témakörben a szerbek házainál. A battonyai, méhkeréki és kétegyházi románok üvegikonjai erdélyi műhelyekben készültek. Legismertebb helység ebből a szempontból a volt