Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Rohn Mátyás: Györköny: egy sváb pincefalu helyi védelme

nak, ami megtetszik nekik, és megpróbálják ezt a pincefaluban megvalósítani. Felvettük tehát a kapcsolatot a Műemlékfelügyelőséggel, szakembereik ott jártak, megnézték, megbeszéltük a problémákat, és megtárgyaltuk a műemléki védelem alá helyezést is. Egy régi pincét védtünk le, melyből pincemúzeumot alakítunk ki. Jelenleg a felújítása folyik, melyhez a Műemlékfelügyelőség anyagi támogatást is biztosít. A szerkezeti munkák készültek el, és helyi gyűjtésből szeretnénk a pincét berendezni, szőlővel, borral kapcsolatos tárgyakkal, eszközökkel, a különböző korok eszközeit folyamatosan bemutatva. Szó volt arról is, hogy a Műemlékfelügyelőség szakemberei kiválasztanak néhány jellegzetes, különböző korból származó présházat, és a tulajdonossal megbeszélve ezeket helyeznék védelem alá. Kb. 20 új pince épült az utóbbi 5 évben, és 40—50 körüli azoknak a száma, amelyeket teljesen fölújítottak. Ezzel együtt megpezsdült az élet, a közösségi területeket a lakosság társadalmi munkával rendbehozta. Felvetődött az, hogy közösségi létesítményeket is kellene létrehozni, és ezzel párhuzamosan fölújítani azt a régi hagyományt, hogy a nagyobb ünnepségeket, szabadtéri rendezvényeket ott tartsuk. Nagyon gyorsan jöttek az ötletek és ajánlatok. Felépítettünk egy szabadtéri színpadot nézőtérrel, zenekari emelvénnyel, fedett résszel. Épül WC a nagyközönség részére, amely stílusában, építőanyagával beleillik a környezetbe. Ma sincs még azonban víz és villany fönn. Egyik részén, ami a faluhoz csatlakozik, még felváltva vannak présházak és lakóházak, addig még van villany, de ezekhez a közösségi létesítményekhez a későbbiekben kell odavezetni. Természetesen mindezekkel a munkákkal együtt fellendült az idegenforgalom is. Egyrészt azért, mert a lakosságnak komoly és szoros kapcsolatai vannak külfölddel, főleg Németországgal és Amerikával. Kezdeteben ezek egyéni, családi látogatások voltak, de azután többen hoztak magukkal munkatársakat, szomszédokat, barátokat, akik később már egyedül is visszatértek. Most gyakorlatilag tavasztól őszig folyamatos idegenforgalmunk van. Persze nem tömegturizmus, nem csoportos turizmus, de ezt nem is szeretnénk, mert tudjuk, hogy az körülbelül mivel járna együtt. Nagyon szépen fejlődik viszont a falusi turizmus. Az idegenforgalmat szeretnénk bizonyos mértékig kézben tartani és korlátok közé szorítani. Remény van arra is, hogy anyagi hasznot hozzon a településnek a későbbiekben. A közösségi területeken egyre nagyobb rendezvényeket szervezünk: gyermeknapot, augusztus 20-dikát, nemzetiségi napot, szüreti mulatságot. Egy-egy ilyen alkalommal a falu lakosságának a háromszorosa is megjelenik.