Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Rohn Mátyás: Györköny: egy sváb pincefalu helyi védelme

RÖHN MÁTYÁS GYÖRKÖNY: EGY SVÁB PINCEFALU HELYI VÉDELME Sok szeretettel köszöntöm a magam és a györkönyi polgármesteri hivatal nevében is a konferencia résztvevőit. Az a feladatom, hogy egy német nemzetiségi pincefalu védelméről beszéljek, de ezt nem tudom megtenni anélkül, hogy egy kicsit a településről, múltjáról szót ne ejtsek, mert a kettő nagyon szorosan összefügg. Hol is található Györköny? Tolna megyében, Paks körzetében, 15 km-re a Dunától, a Székesfehérvár és Szekszárd közötti 63-as úttól 3 km-re található. És ez a 3 km-es bekötő út volt évszázadokon át az egyetlen köldökzsinór, amely az országos úthálózattal a települést összekötötte. Ez a viszonylagos zártság nagyon sok szempontból hozzájárult ahhoz, hogy évszázadokon át viszonylag épségben megmaradtak a hagyományok, a nemzetiségi nyelv szokások. Györköny évezredek óta lakott hely. A török idők előtti történelemből nem sok írásos anyag maradt. Gyakorlatilag a török idők alatt — a többi környékbeli településhez hasonlóan — teljesen elnéptelenedett, az ott élő lakosságot megölték vagy elűzték. Az 1700-as évek elején Meszlényi János győri illetőségű földesúr vette meg a birtokot. Tekintettel arra, hogy nem volt lakosság, aki a területet megművelje, az akkori kor szokásainak megfelelően külföldről próbált lakókat szerezni. Az első újra letelepülők Magyarország nyugati részéről, Mosón megyéből érkeztek, néhány magyar család egy pappal, aki elkezdte az anyakönyveket vezetni, így gyakorlatilag ettől az időponttól vannak írásos emlékeink. Ez a néhány magyar család (összesen kilenc) Szelicei Bárány György pappal tovább vonult, és Sárszentlőrinc községet alapította meg. Ekkor már jött néhány Burgenlandból, a Fertő tó nyugati partjáról áttelepült német család a községbe, akiket újabbak követtek. Az első meghonososdott telepesek kisebb csoportokban érkeztek, és kizárólag evangélikus családok voltak. A földesúr, tudván, hogy az emberek egymás közötti viszályai, problémái általában vallási eredetűek, komoly gondot fordított rá, hogy csak egyféle vallású lakosságot telepítsen le, speciális céllal: a szőlő feldolgozására és tárolására. Ezért a faluban minden családnak épült egy pincéje is párhuzamosan a házával, ami a mai napig így van. Ezért épültek olyan közel egymás mellé a pincék, és nincs körülöttük szőlő. A szőlők egészen 10 km-es távolságig a falu határában találhatók. Innen szállítják a szőlőt a pincékhez és itt dolgozzák fel. Ebből, hogy oda nem dolgozni jártak az emberek, illetve csak a borral kapcsolatos munkákat végezték, vagy szórakozni mentek, egy speciális funkció is kialakult: a kulturális élet gyakorlatilag ezen a területen zajlott. És mivel az épületek közelsége is hozta ezt magával, nagyon szoros emberi kapcsolatok, kontaktusok alakultak ki. Ilyen szempontból egyedinek mondhatjuk Györkönyt, illetve nem gyakoriak Magyarországon a csak pincés területek, körülöttük általában ott vannak a szőlők. Az építkezés a következő módon zajlott: a téli időszakban kiásták a pincéket, körülöttük gyűjtötték a földet, és tavasszal ebből a földből, az agyagból döngölték az épületek falait. A tetőszerkezetet fából, a fedést kezdetben nádból, zsúpból készítették. Később megjelent a tégla. Kezdetben pilléreket, esetleg homlokfalakat raktak belőle. Később már megjelentek a téglaépületek is, majd a tégla boltozású pincék is: úgy is, hogy utólag kiboltozták a kifúrt pincét, és olyan módon is, hogy fentről teljesen kiásták a pince helyét, megépítették a boltozatot, majd visszatemették. Az építke-