Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Grin Igor: Nemzetiségi értékek Békés megyében

Szolnok-Doboka megyei Füzesmikola, ahol családok foglalkoztak hivatásszerűen jellegzetes üvegképek készítésével. A fentebb említett szentek mellett a románok körében népszerűek voltak a Mária halálát, a Szent Kereszt feltalálását és a mennyei asztalt feldolgozó ábrázolások. Üvegképeik legtöbbje a XIX. század második felében keletkezett, korai példányaik a XVIII. századból valók. A kultikus tárgyak kicsiny csoportja mellett természetesen számosabbak a házbeli berendezés nélkülözhetetlen részévé vált profán rendeltetésűek. Példaképpen a Fekete-erdőtől vidékünkre eljuttatott — házaló kereskedők által festett — kéregdobozokat kell említenem, amelyek lányaink, asszonyaink apróbb tárgyainak elhelyezését szolgáló, kedvelt alkalmatossággá váltak. Bár a házleltárak nem adnak megfelelő útbaigazítást, tudnunk lehet, hogy a nemzetiség lakta települések Csáb, Gyula, Tótkomlós, Szarvas fazekasainak termékei mellett nagyszámú az Erdélyből és az Alföld nagy fazekas központjából; Mezőtúrról és Vásárhelyről kikerült kerámia is gazdagította a békési edényválasztékot. A megye jelentős nemzetiségi fazekasközpontjának számító Tótkomlós mesterei pedig éppenséggel Vásárhelyt tanulták el mesterségük fogásait, ahol egyidejűleg, a fazekasság múlt századi virágzása idején 400 fazekas is dolgozott. A vásárhelyi kerámia formakincsét, mázának színezését és ornamentikáját továbbfejlesztve önálló stílusváltozásokat sikerült a legjobb komlósi mestereknek életrehívniuk. A soknemzetiségű békési népi társadalom ruházkodásában az egységesülés igen korán, már a letelepülést követő második évtizedben kezdetét veszi, az együttélés folyamán egyre erősbödik ez a tendencia. Bár Békésben nem alakulhatott ki igazán színes viselet, több eleme jótékonyan oldotta a városi ruházkodás egyhangúságát. A kivetkőzést később megkezdő asszonyok főkötői a jellegtelen kendőviselettel dacoltak. A német főkötők és a szlovák csepjecek dísze a gyöngyök és a flitter, a szerb asszonyok bíborbársonyból készült főkötői dús ezüst- és aranyhímzésével tűnnek ki. A férfiruházkodást több színes elem is tarkította. A gyulai, berényi, szarvasi, komlósi műhelyekben készült subák és ködmönök (ez utóbbiak a múlt század végétől a férfi viseletből kiszorultak és a női ruházkodás kizárólagos alkotó részeivé váltak), valamint a bihari és a hajdúsági szűrszabók által hímzett és rátétes díszű szűrök és szuhánok. A román és szerb férfiak által viselt díszkötők a Bánátból és Erdélyből kerültek Békés megyébe. A kevésbé módos férfiak az 1920-as évekig lényegében mindenütt megtartották fehérruha viseletüket. Külön előadást kívánna a Békés megyei nemzetiségek szellemi hagyományainak számbavétele. Az idő szorítása miatt felsorolásszerűen kényszerülök utalni a társadalom, a néprajz, a népszokások, a népköltészet egy-egy önkényesen kiragadott jelenségére. A kisebbségi és többségi érdekek egyeztetésének eredményes gyakorlatát valósította meg a három etnikumú, magyar, szlovák és német lakosságú Mezőberény népi társadalma a múlt században olymódon, hogy a közös érdek diktálta feladatok megoldására egységes akaratú tanácsot válaszott, amely az alkalmazottakat úgy válogatta össze, hogy lehetőleg ne vezessen súrlódásokhoz a kis közösségek képviselői között. Az arányos képviselők elvét valóban következetesen érvényesítő tolerancia hiteles múlt századi példája ma sem tanulság nélkül való. A nemzetiségi lét specifikus értékeként tartjuk számon a népszokás hagyományt. A teleki és gyulai németek látványos farsangi és téltemető felvonulását, részben elhomályosuló jelentéstartalommal, de a hagyományhoz híven ragaszkodva felújították az elekiek. Gazdag, a környező magyarság népszokásaival és néphitével rokonuló hagyományt őriztek meg a békéscsabai szlovákok. A népi dramatikus játékok legjobb hagyományait képviselte a karácsonyi ünnepkör kolindáinak kíséretében előadott román alakoskodó játék, a turkajárás, amelyet románjaink a két világháború