Önkormányzatok a helyi és nemzetiségi értékekért (A 16. Országos Műemléki Konferencia Békés megye, 1991 )

Román András: Építészeti örökség és/vagy műemlék?

Az, hogy az építészeti örökségnek a központi műemléki kategóriával nem védett részét is óvni kell, nem teljesen új felismerés. Társadalmunk demokratizálódásával, a műemlékellenes hangulat oldódásával, az emberek és közösségek identitástudatának erősödésével szinte spontán módon terjedni kezdett már a hetvenes években, de még inkább a nyolcvanasokban az építészeti örökség helyi (akkori szóval: tanácsi) védelme. A sort 1974 decemberében Budapest kezdte meg, ami az említett hatvanas évekbeli előzmények után különösen örömteli és dicséretes. A tanácsilag védett épületek száma közel hatszáz s a végrehajtó bizottság határozata kifejezetten kimondja, hogy az az egyesítés, tehát 1872 utáni emlékekre vonatkozik. Másfél évtized távlatában megállapítható, hogy a védelem kinyilvánítása fordulatot jelentett a fővárosi építészeti örökség hatékony védelmében. Csökkent (habár más okból is) a bontócsákány alá került épületek száma, méginkább a szakszerűtlen, értéket nem kímélő, vandál tatarozásoké. Az OMF nem teljeskörű felmérése és ismeretei szerint az ország 12 megyéjében létezik az egykori tanácsok által határozattal vagy tanácsrendelettel kinyilvánított helyi védelem. A műemléki hatóságnak való bejelentésük nem kötelező, így ismét csak becsülni tudom, hogy jelenleg mintegy 120 település élt építészeti örökségének ezen védelmi lehetőségével. A spektrum Miskolctól a Zala megyei Pusztaszentlászlóig, apró baranyai és somogyi falvakig terjed. A védelmet hol a városi-községi tanács mondta ki, hol — mint az előbb említett két dunántúli megyében — a megyei. Gyakori, hogy nemcsak egyedi emlékeket, hanem összefüggő utcákat, sőt területeket nyilvánítottak helyileg védetté. Ennek alapja rendszerint a település általános rendezési terve vagy a városrész (rendszerint a központ) részletes rendezési terve, ami eleve ilyen utalásokat tartalmaz. Ez esetben gyakori az is, hogy a helyi védelem kinyilvánítására nincs külön határozat, hanem az ezt tartalmazó tervet hagyta jóvá a testület. A helyi védelem célja gyakran nem is annyira a meglévő épületek megőrzésére terjed ki, mint az új beépítés okos, tradícióhű szabályozására — de jelent-e ez mást, mint a meglévő értékek, a még álló építészeti örökség védelmét? Ez alakult ki nem egy pincefaluban, a jól ismert Hajóson és a holnapi előadáson bemutatkozó Györkönyben. Előfordul, hogy a helyi védelem később magasabb védelmi kategóriába kerül, mint pl. a budapesti Wekerle telep, aminek MJT-vé, műemléki jelentőségű területté nyilvánítása folyamatban van, sőt társadalmilag immár nemzeti örökség is. Szomorú viszont, hogy információnk szerint az egy éve működő önkormányzatok közül eddig egyedül Egervár élt a helyi védelem jogával és lehetőségével. Az eddigi tapasztalatokat nehéz értékelni. Ennek fő oka az — igérem utoljára mondom —, hogy csak informálisan vannak erről az OMF-nek ismeretei, ami önmagában természetes: a helyi védelem nem lehet központosított. Az mindenesetre kétségtelen, hogy ez a védettségi forma nem lett még általánossá, mi több: az országnak csak kisebb felére terjed ki. Különsen sajnálatos a trend már említett lelassulása a tanácsrendszer megszűnése óta. Kár volna tagadni, hogy a helyi védelem ott se működik mindenütt igazán, ahol azt kinyilvánították. Egyes helyeken a helyi rendelet megalkotásakor megelégedtek azzal, hogy a védelmet kimondták, de azt már nem tisztázták, hogy a helyileg védett épület vagy terület miként részesüljön a többihez képest megkülönböztetett figyelemben, azaz voltaképpen mi is a védelem lényege, milyen külön eljárásmódot kíván a helyi szakapparátustól. Nincs tisztázva — alighanem sehol — a helyi védelemmel kapcsolatos másodfok: ki gyakorolja azt? Az OMF, a megye, újabban a köztársasági megbízott? Látunk olyan jelenséget is, hogy az önkormányzat, amint a legkisebb külön gond felmerül a helyi védettségű épülettel kapcsolatosan, sietve feloldja azt. Es mégis: a helyi védelem az építészeti örökség egésze megóvásának egyetlen lehetősége. Ez nem csupán kinyüatkoztatás, hanem ezt igazolják a jó tapasztalatok. A már említett budapesti és györkönyi, az ugyancsak holnap ismertetendő győri, baranyai, somogyi. Kitűnően működik