Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

II. szekció - Schulz István: Székesfehérvár belváros műemléki rehabilitációs terve

SCHULZ ISTVÁN SZÉKESFEHÉRVÁR BELVÁROS MŰEMLÉKI REHABILITÁCIÓS RÉSZLETES RENDEZÉSI TERVE A városrehabilitáció Székesfehérváron - véleményem szerint ezer éves, hiszen a város maga is ennyi idős. Márpedig ha egy építészi tevékenység elindul, óhatatlanul vele jár (egy kis idő múlva) annak módosítása, változtatása, divatos szóval: rehabilitálása. Ennek a tevékenységnek itt Székesfehérváron nyilván voltak az elmúlt évszázadok során stagnáló és igen intenzív szakaszai. Én most inkább az utóbbi negyven év, és azon belül is az utolsó tíz év ilyen irányú tevékenységével kívánok foglalkozni. A háború után a rehabilitációs tevékenység Székesfehérváron az egész városra kiterjedt, hiszen az igen nagymértékű pusztításokat szenvedett el. Ez értelemszerűen nemcsak a történelmi belvárost, hanem az egész várost jelenti. Fokozódott a rehabilitációs tevékenység (amely elsősorban az épületek helyreállítására és lakhatóvátételére korlátozódott), mikor az országban kialakultak azok a koncepciók (ipartelepítés, országfejlesztés, regionális fejlesztés), amelyek elsődlegesen nyilvánvalóan nem a peremkerületek városait érintették, hanem a fővároshoz közel eső településeket vették célul az ipar kitelepítése, áttelepítése és fejlesztése szempontjából. Székesfehérváron - kedvező földrajzi fekvése kapcsán - értelemszerűen közlekedési csomópont alakult ki. A rehabilitáció az addig egységes városszerkezetben, különösen a történelmi belvárost övező, de szintén történelmi részek (Viziváros, Palotaváros stb.) városrészekben kezdte meg igen intenzív ténykedését, mely az ipar idetelepítése kapcsán jelentős lakásépítéssel párosult, és ennek helyet kellett biztosítani. Egy félreértelmezett koncepció alapján - hogy a belvárosban és annak közvetlen környezetében az infrastruktúra, közművek adottak - itt indult meg egy erőteljes átépítési folyamat, bár köztudott volt, hogy azok a vezetékek, közművezetékek amik itt voltak, nem képesek ellátni egy 30 ezres városrészt. Tény az, hogy - mint sok más városban - itt is tulajdonképpen komoly károkat okozott a történelmi városszerkezetekben az intenzív rehabilitációs tevékenység. Fehérvárt is panelgyűrű kezdte körülvenni, elsősorban a '60-as években a keleti oldalon és szinte majdnem azt mondom, utolsó mohikánként a '80-as években, sőt, annak a közepén a nyugat i oldalon. A belváros részletes rendezési tervének gondolata - az ország többi településéhez hasonlóan - megkezdődött, természetesen a helyi sajátosságok figyelembevételével. Itt kiderült az, hogy egy tömbrekonstrukció során, bármely körültekintéssel is készülnek annak tervei, nem lehet megoldani az összes felmerülő problémákat, hiszen egységes városszerkezeti egységet kell mindenképpen keresni, ebben kell gondolkozni, ha megfelelő kialakítást szeretnénk elérni. Az 1980-as évek elején kezdődött, és ha minden jól megy, akkor ebben az évben fejeződik be a részletes rehabilitációs rendezési terv készítése. Fehérváron a '80-as évek elején merül fel a belső terület igen intenzív átépítési igénye, hogy az épületek felújítása során az újszerű hasznosítás ötvöződjön valamilyen módon a műemléki szempontokkal, hiszen köztudott, hogy a belváros