Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)
I. szekció - Tatár Dezső: A nemzeti emlékhely a városközpontban
sa az 1938-as finom, ravennai hangulatú épímény együttesével; az építészeti alaphoz azzal együttélő, gazdag képzőművészeti díszítés kapcsolódjon, melyet ugyanúgy befogad és sajátjának tekint Székesfehérvár lokálpatrióta és az egész ország történelmi hagyományát tisztelő és védő minden polgára, mint a jelenlegi romkertnél. Egy bizonyos: A szent helytől, a Székesfehérvárott található történelmi nemzeti emlékhelytől, az ún. középkori romkerttől nem lehet elvonatkoztatni a nemzeti emlékezés helyét. A megvalósulás időpontját a magyar honfoglalás 1100. évére illetve a Budapest-Bécs Világkiállítás tervezett idejére, 1995-re tervezi a város a kormányzati szervek egyetértésével és támogatásával. Ebben az évben Székesfehérvárott megalakult az Emlékhely Bizottság, amely egészen a megvalósulásig segíti, koordinálja, irányítja a nemzeti emlékezés helyét Székesfehérvárott. A megvalósítás tervezett időpontjáig hat év van hátra. A nemzeti emlékhely végső megfogalmazását az elkövetkezendő időszak eseményei fogják alakítani, és addig az 1938-as középkori romkert épületegyüttesének van egy kiemelt, ünnepélyesen megfogalmazott része, az ún. Szent István Mauzóleum a benne elhelyezett Szent István kőszarkofággal , a restaurálandó — Hedvig legendát megörökítő - Aba-Novák falképpel, és a szintén helyreállításra váró Árkainé Sztéló Lili üvegfestménnyel. Addig - vagy talán véglegesen - ez lehetne a nemzeti emlékhely, a nemzeti emlékezés magasztos helye. Ma már bizonyos távlatból szemlélhetjük azt az időt, azt a mintegy 40 évet, mely nemkívánatosnak, a kor politikai megítélésével ellentétesnek minősítette a Szent István Mauzóleumot, az általa kifejezett eszmét, és főleg az Aba-Novák falkép néhány részletét. Reméljük, hogy ezek az idők örökre elmúltak, és a történelmi-nemzeti emlékezés és annak helye közelebb kerülhet a szenlistváni állameszme gondolatához, így a Szent István Mauzóleumhoz is, és elmondhatjuk nagy írónk, Jókai szava iva 1:"Negyven év telt el, nagy idő, mely a feledés írját hozta a mély sebnek, és a jobb idők reményét a szegény magyar nemzetnek."
