Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

I. szekció - Kralovánszky Alán: A középkori Nagyboldogasszony bazilika feltárásának legújabb eredményei

KRALOV ÁNSZKY ALÁN A KÖZÉPKORI NAGYBOLDOGASSZONY BAZILIKA FELTÁRÁSÁNAK LEGÚJABB EREDMÉNYEI Kezdjük a kétezer esztendős római kori építészeti maradva nyokkal. A királyi bazilika területén korábban Henszlmann feltárta azt a falszakaszt, amelyről hangsúlyozta, hogy eltérően az összes többi kőfaragványtól (amely az ó esetében mészkő volt) ez homokkőből származott. Az 1970-es években végzett feltárások során rátaláltam ennek a párhuzamos falára, mely ugyancsak homokkőből készült. Szakáll Ernő volt kedves felhívni a figyelmet arra, hogy ez ún. pszeudo-izodomum technikával készült épü1 et szakasz. Közvetlenül a falak mellett olyan fekvőszerkezettel összefüggő maradványok kerültek elő, amelyek az egyetlen támpontot jelentették (tekintettel arra, hogy közvetlen mellette sem állatcsont, sem pedig kerámialelet nem volt megfigyelhető), és a legalsó kősor, a bazilika járószintje alatti szinten bukkantak napfényre. Mivel a bazilika főtengelye és az itt lévő épületmaradványok főtengelye között öt foknyi eltérés van, ennek következtében szükségszerűen vetődött föl annak a jogos hipotézise, hogy római kori építményekről van szó. A tényleges bazilikára vonatkozó adatsorunkból a kartográfiai egységet vesszük most elsődlegesen figyelembe. Az 1601-es visszafoglalás alkalmával egy francia metszetkészítő készítette azt a képet, ami teljesen egyértelműen mutatja a bazilikának a mai történeti belvároson belül elfoglalt helyzetét, és amely a leégett tetőszerkezetet jelképesen ábrázolván egy olyan a 1apfa1-rekonstrukcióra ad lehetőséget, mintha egy egyhajós templom lett volna, mellette balra pedig a hozzákapcsolódó préposti egység. Nyilvánvaló az, hogy ezt végiggondolva egy XV. század végi, XVI. század eleji metszetre kell, hogy visszamenjen, hiszen hiányoznak azok a törökkori építkezések, amelyek a belváros területén (írásos és régészeti alapján) megtalálhatók. Csak aktualizálta a metszetkészítő az 1601-es visszafoglalás alkalmával az anyagot. Mivel maga a cím arra irányul, hogy milyen új eredmények szülétnek pillanatnyilag is a bazilika kutatásában, ezzel összefüggésben szeretnék utalni egy olyan területre, ami - azt hiszem eddig eléggé mostohagyermeke volt a kut at ásnak : Arra gondolok, hogy noha ebben az évben a 12. ásatási idény elmúlt, a leletek értékelése szempontjából majdnem mindig csak az első látásra leolvasható összefüggések kerültek felszínre. Azt hiszem, ennek leginkább az időhiány és anyagi okai lehettek. Eközben számos olyan dokumentum, olyan információ előkerült , ami részben levéltári kutatás eredménye, részben pedig benne van magában a bazilikában, csak amelynek az értékelésére eddig nem jutott idő. Ezekről szeretnék szólni, arról, hogy milyen lehetőségeket - noha csak hipotézis szintjén - tartogatnak a kutatás számára ezek az informa ci ók. A példa pedig - amin ezt i1lusztrálom - az két XVIII. századi térkép (az egyik 1712-ből, a másik 1778-ból). Mind a kettő az akkori prépostsági fundus területét ábrázolja, és az akkori peranyagnak volt a melléklete. A kérdés a következő : Milyen módon hasznos í thatók ezek a