Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Sisa József: A nádasdladányi volt Nádasdy kastély levéltári kutatása

csarnokában teljesedett ki. Azt a rendkívüli minőségű és nagy pre cizitással elkészített famunkát, amely az egész termet borítja, feltehetőleg Szék Endre budapesti asztalosmester műhelye szállította. Azért feltehetőleg, mert erre nézve sajnos nincs dokumentum, viszont azt tudjuk, hogy 1873-74-ben - tehát a kastélyépítés első fázisában - Szék Endre járt az épületben. Ez a vendégek nyilvántartási könyvéből derül ki. Sajnos ez a könyv már nem maradt fenn a későbbi időszakból, de a famunka minősége ezt a feltételezést eléggé alátámasztja. Hozzá kell még tenni, az ősök csarnoka, és a könyvtárterem belsejének kialakítása később történt, ugyanis 1880-ban Linzbauer váratlanul meghalt, és ekkor még nem volt kész a termek felszerelése, a tervek is csak vázlatosan voltak meg. Ekkor a Nádasdyak megbízták Hauszmann Alajost az enteriőrök megtervezésével, aki aztán feltehetőleg Pett Samu fiatal építész segédletével (aki akkor az ő műtermében, az ő irodájában dolgozott, és a középkori építészet specialistája volt), tervezte meg a nagycsarnokot, ill. a könyvtártermet. Az ősök csarnokának kivitelezésében más jeles, sőt a legjelesebb budapesti cégek is részt vettek. Az ősök csarnokában a képek úgy helyezkedtek el, hogy annak a képe került egy-egy ablak alá, akinek a címere az ablakban volt. A képeket egyébként körben helyezték el, nagyjából azonos méretűek voltak, és különböző korból származtak. Ezt a galériát egészítette ki Nádasdy Ferenc és felesége, Zichy Ilona arcképe, amelyet Benczúr Gyula festett. A terem teljes egészében a családi múltat, a családi dicsőséget volt hivatva megjeleníteni. A heraldika jelei mindenütt jelen voltak: a nagy kandallón is családi címer és családi jelmondat olvasható, a családi galéria és a hozzá tartozó címerek is, ill. a túloldalon a Nádasdyak címere pajzson voltak láthatók. Sőt, maga a tapéta is úgy készült, hogy beleszőtték a Nádasdyak családi címerének motívumát, a kiterjesztett szárnyú kacsát. Az épület egy másik fő terme a nagyszalon, legfőbb ékessége egy igen nagyméretű selyemgobelin volt. Itt helyezkedtek el továbbá a családi képtár további jelentós festményei, valamint az igen értékes bútorzat és a vázák. Ebből a nagyszalonból nyílt a télikert, amely a nyári tartózkodás céljait szolgálta, és amelyet 1940-ben, tehát már igen későn, maga a család bontatott le. Feltételezéseim szerint azért, mert ez a részben vasvázas, részben fából és üvegből készült építmény már igen rossz állapotban lehetett 60-70 évvel az építés után. Az ősök csarnoka mellett a legjelentősebb enteriőr a könyvtárterem volt, amit szintén Hauszmann Alajos tervezett Pett Samu segédletével. Ez egy galériás könyvtár kovácsoltvas csillárral, kovácsoltvas mellvéddel. A régi barokk szárny végén helyezkedett el a Szent család titulust viselő kis családi kápolna. A kastélypark, ami kb. 60 holdas volt, a II. világháború előtt, nagyjából a kastélyépítés alatt ill. után alakult ki, majd hosszabb időn keresztül változatlan formában állt fönn. A tavat mesterségesen alakították ki, szigettel és a hozzátartozó kis híddal. A parkot közművesítettek, vagyis öntözőrendszert építettek ki az 1890-es évektől kezdődően, és építettek hozzá egy mesterséges dombon egy pszeudo-középkori bástyába rejtett nagy víztároló