Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

III. szekció - Szűcs Endre: A soponyai volt Zichy-kastély homlokzathelyreállítása

is eltávolították az életveszélyességre való hivatkozással. Helyreállítási tervünkben komolyabb beavatkozást nem kellett végeznünk, a zsalugátereket visszaakasztottuk a homlokzatra, így sokkal kellemesebb lett a kép. Úgy gondoltuk, a sarokarmirozásteltávolítjuk, hogy a Pollack-féle egységes fomát élvezhessük ismét. Érdekes, hogy a középrizaliton egy hármas kaput találtunk. Először arra gondoltunk a kutatókkal, hogy nyilván egy Pollacktól megszokott nagyon elegáns bejáratot tudunk majd itt kibontani, a kutatásainknak azonban - érdekes módon - az lett a vége, hogy megállapítottuk: olyan jól ülnek ezek az abalakok és a falazat a kőkeretben, hogy sohasem volt hármas bejárat. Egy keskenyebb bejáraton lehetett bejutni a nagyon elegáns lépcsőházba. (Egyébként mellette két dongaboltozatos tér van, nem is valószínű, hogy ez valamikor is hármas bejárat lehetett volna.) A homlokzathelyreállítás legizgalmasabb része az ún. kápolnaszárny ill. barokk szárny volt. A falkutatás rögtön kiderítette, hogy ez kontyolt, sima keretezett barokk homlokzat volt. Nagyon csodálkoztunk azon, Pollack miért kegyelmezett meg neki. Ma sem tudjuk, de a lényeg az, hogy (mert először azt gyanítottuk, hogy egy neobarokk rátét lehetett) a sárga festék és a vakolatréteg alatt - 1-2 cm mélységben - megtaláltunk egy ugyanilyen formájú fehér tükrös, lizénás vakol at architektúrát. (Némi differenciák ugyan voltak a negatív és a pozitív dolgok között, de azért jellegében ugyanilyen homlokzat volt.) Lehet, hogy a szép barokk látszott, Pollackot ez nem zavarta. Ezt mi természetesen ugyanilyen állapotban állítottuk helyre. A kápolna sekrestye bejáratának feliratából egy 1818-as dátumot is le lehetett olvasni. A helyreállítás legizgalmasabb periódusa a belső loggiák kibontása volt. Azt gyanítottuk, hogy barokk loggia lesz, de ilyen érdekes és ilyen gazdag, három barokk periódust őrző loggiát azért legszebb álmunkban sem reméltünk. A kosárív mentén egy sima szalagkeret fut végig, de ahogy tovább bontogatta Lászay Judit, rögtön észrevette, hogy itt fafaragások vannak, tehát valószínűleg fejezete is volt. Úgy gondoltuk, hogy ez egy közbenső periódus lehetett (a klasszicizmus felé), lehet, hogy Pollack itt kezdte az építkezést, majd szépen befalazta, de az is lehet, hogy az a helyi mester, aki az ó irányításával dolgozott, úgy érezte, hogy ezt még megtartja, míg a főépületen a klasszicista átalakítás folyik. Kellemes meglepetést okozott az is, hogy az élen egy nagyon lágy hengertagozatot is találtunk, ami szépen végigszalad a kosárív mentén. A kutatás azt is kiderítette, hogy a főhomlokzaton is folytatódott a loggia. Műemléki konzultációk során elég sok vitát okozott a kápolna szárny beüvegezése. Ez - funkcionális okokból - elkerülhetetlen volt. Végül is amellett döntöttünk, hogy egy szolidabb, kicsit klasszicista jellegű megoldást választunk (zömében klasszicista jellegű az épület), talán így kellemesebben illeszkedik az épülethez. Egyszerűsített profilokkal, és az íves vonalvezetés régi trükkjeivel, valamint felületkezeléssel próbáltuk érzékeltetni ennek ma keletkezett voltát. Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy az '50-60-as években egy falátvágásos szigetelést végeztek, úgyhogy mi a könyöklópárkány alatti részből eredeti falazatot megfúrni sehol sem