Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

II. szekció - Csutiné Schleer Erzsébet: A görögkeleti szerb templom műemléki környezetének, a Rác utcai védett együttesnek a helyreállítása

sem pénz, sem gazda, aki ezt vállalta volna. 1984-ben a Műemléki Felügyelőség - segíteni akarván az ügyön - műemléki környezetté, tehát védetté nyilvánította a területet a műemléki értékű templom jogán, de karbantartás meg lakos híján a házak sorban pusztultak. Volt olyan ház, amelyik teljesen összedőlt. Újságcikkek jelentek meg, TV riportok , segélyfelhívások láttak napvilágot, ugyanakkor cigány családok költöztek be a romokba. Tulajdonképpen nagyon reménytelen volt a házak állapota, és sokan már el is könyvelték, hogy a tervekből úgysem lesz semmi, csak a füves pusztaság, ahogy néhányan először tényleg szerették volna. 1985-ben a nemzetközi műemléki napon megjelent Ballá Károly, a székesfehérvári IKARUS gyár igazgatója, és tett egy meglepő bejelentést: Elhatározta, hogy vállalatával társadalmi munkában elvállalja az egyik épület, a 11. számú ház felújítását, és hasonlóra buzdította a többi székesfehérvári gyárat, üzemet is. Ezzel megalapította az egy üzem - egy műemlék akciót. A felhívás után jelentkeztek is önként üzemek (a megyei tanácselnök helyettes asszony rábeszélőképessége is segített ezen), így 1986-ra tulajdonképpen mindegyik épületnek volt gazdája. Amíg az elhatározásból végre tett született, addig is eltelt egy-másfél év, a házak állapota sajnos tovább romlott, ezért nemhogy a nulláról, hanem mínuszból kellett a felújítást indítani. Az első épület 1987-ben lett kész, és bár a szorgalmasak elbátortalanodtak, látván, hogy a többi épület még mindig romos (a környék kicsit le is züllött), mégis ma, 1989-ben, egy ház híján kész van az egész terület. A házak a magyar állam tulajdonában vannak, a vállalatok, cégek a kezelők ill. felújítók, s ha átadták másnak üzemeltetésre, a további karbantartást akkor is vállalják. Hogy az épületeket felújították, és hogy mindegyiknek gazdája van, az nagyon szép, de az üzemeltetéshez az is kell, hogy nyitva legyen, hogy gondoskodjanak róla, gondnoka legyen. Ezért általában a múzeumi funkciók mellé párosítottunk egy olyan funkciót, ahol valószínűleg mindig tartózkodnak. (így került pl. az egyik házba műhely. ) Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Hajmási József tanár úrnak, aki annak idején, amikor a '70-es években olyan fülest kapott, hogy ezeket a házakat le fogják bontani, fogta a fényképezőgépét, és darabonként lefotózta az összes házat, így most meg tudjuk mutatni, milyen volt a Rác utca régen. Innen az előadás egy része annyira a bemutatott diákra épül, hogy azok nélkül nem érthető, ezért ezt a részt nem közöljük. Hogy mi a jelentősége, hogy ez a tizenhárom ház végül is meg maradt az utókornak? Az egyik fontos, jelentós szerepe, hogy valóban megfelelő hangulatú és léptékű környezetet ad az itt lévő gyönyörű szép templomnak. A másik, hogy ezzel - úgy érzem - sikerült bebizonyítani, az ilyenfajta településszerkezet, az ilyenfajta beépítés ma is életképes ill. életképessé tehető, érdemes karbantartani. Az ilyen szerkezetű városrészek rehabilitálhatók, hasznosíthatók, a mai komfort igényeknek megfelelően átalakíthatók, és nem utolsó sorban - azt hiszem - ennek a tizenhárom háznak a felújítása Székesfehérvár vezeklésének tekinthető az elmúlt húsz év rombolásaiért, bűneiért, mulasztásaiért.