Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

II. szekció - Winkler Gábor: Győr belváros rehabilitációjának tapasztalatai

WINKLER GÁBOR GYŐR BELVÁROS REHABILITÁCIÓJÁNAK TAPASZTALATAI Amikor átnéztem a győri belváros térképét, örömmel állapítottam meg, hogy a hajdani bástyák közén lévő terület kb. egynegyede megújult. A város további területén, a belváros területének kb. háromnegyed részében is - ha nem is teljes megújulás - történt már valami 1978 óta. így azt hiszem, ma már nyugodtan beszélhetünk a győri városmegújítás tapasztalatairól: az újonnan helyreállított tömbökről, s olyan jelenségekről, amelyek a technikai, esztétikai, műszaki munkával egyidőben jelentkeztek, s amelyekre nem számítottunk, amelyek nem kizárólag technikai kérdések, s amelyet úgy tudnék összefoglalni, hogy a műszaki állapot megváltozásával együtt, fokról fokra, megváltozott Győr belvárosának élete és társadalma is. Győr és a győri belváros élete megváltozott már egy párszor a történelem során is. Megváltozott, amikor a török veszély elől falakkal vették körül, és a központ, a városközpont minden egyes funkciója lényegében a belváros falai, a bástyák közé került: lakóterület, közigazgatási terület, egyházi terület, kereskedelem. A bástyák bontása után megindult a belváros társadalmi és funkcionális fellazulása is. A tehetős emberek egy része kiköltözött a városba, így a belvárostól délre egy XIX. századi értelemben vett nagyváros épült ki, attól még délebbre és keletebbre pedig villanegyedek, kertvárosok, tehát már a korszerű lakás- és életkultúrának megfelelő városrészek. Ami azonban a belvárosban maradt, az a kereskedelem. A kereskedelem számára ugyanis nem voltak túlságosan alkalmasak a laza, modern, új beépítésű kertvárosi részek, így lényegében a belváros éltetője a századfordulótól kezdve egészen 1945-ig a kereskedelem maradt. Az államosítás során, a bombatámadások után amúgy is besűrűsödött lakosság "továbbsűrűsödésének" voltunk tanúi. Albérletek és társbérletek százai, ezrei keletkeztek a belvárosban, és az '50-es évek végéig nem volt mód semmi egyébre, csak arra, hogy az életveszélyt elhárítsák, majd később a minimális komfortot biztosítsák az itt élőknek. Győrben nagyon korán, már a '60-as években megindult egy bizonyos átértékelése a belvárosnak, amely azonban elég szubjektív volt és erős városrendezői szemlélettel történt. Közben a belváros területének egy részét műemléki jelentőségű területté nyilvánították, így nem lehetett végrehajtani azokat a brutális beavatkozásokat, amelyeket a közlekedés tervezői kívántak. Az akkori városrendezők úgy vélekedtek, ha nem lehet modern közlekedést adni egy belvárosnak, akkor az méltatlan és alkalmatlan arra, hogy XX. századi funkciókat képviseljen, tehát mindenféle központi jellegű intézménynek ki kell vonulnia onnan. Ez a folyamat meg is indult, és az államosításkor üzlet 1akásokkal kialakított földszinteken túl most már az épületeket is sorra elhagyták a közintézmények. Magukat a lakóházakat a '60-as években egyszer rendbehozták, de akkor még hiányzott az alapos műemléki kutatás, hiányoztak azok a szilárd alapelvek, amik később már világossá váltak, úgyhogy ezek a helyreállítások historizáló helyreállítások voltak, de erősen érződött még a szocialista realista építészeti szemlélet is. És ami az igazi veszteség, hogy ezekkel az önkényes helyreál 1ítások-