Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

I. szekció - Hajnóczi Gyula: Római emlékek védelme Magyarországon

aluljáró alatt, amelyik annak a nagyvonalú thermálnak a romjait őrzi, amit Ágostházy Lászó tervezett meg, és Kaba Melinda irányí­tott szakmailag. És természetesen amellett számtalan egyéb tu­dóscsoport. A külföldről idelátogatók is elismeréssel nyilatkoznak róla, és méltán, mert az itt bemutatott modern városnak és hajdani ókori elődjének egy olyan sajátságos együttese, szimbiózisa jött létre, amit semmiféle zavaró momentum annak egzaktságában nem ronthat le. Előkerült aztán - a római városkapuk közül megint egy ext­ravagáns példa - egy oktogonális kapu, a tábor Duna felé néző ka­puja, melyre egy kis nívódifferenciával (megint a Budapesti Műem­léki Felügyelőség gondozásával, szorgalmazására, beleegyezésével és jóváhagyásával) egy felépítmény került az egyik perem részleges körfalazásával és az egyik keleti bejárat átboltozásával. Hadd említsem meg, hogy ezen a szakaszon aztán sikerült az eredeti falmaradványokat is szépen bemutatni, úgyhogy aki idejön, az látja, hogy az egész oktogont hordó körfel épitménynek a vonala is kirajzolódik, tehát a konstrukció hiteles. Befejezésül pedig egy extravagánsnak érzett megoldás álljon itt: a balácai villa helyreállítása. Balácapusztán Bélágyi Szilvia hitelesítő ásatásai után, és az ő szorgalmazására, vetődött fel az a gondolat, hogy a különböző helyeken lévő morális emlékeket meg mozaikokat vissza kellene hozni, ennek egy építészeti foglalatot adni, mivel itt a társművészetek jeles alkotásait lehetne bemutat­ni. Ehhez járult Bélágyi Szilvia feltárásának egy nagy szenzáció­ja: a porticus penestra beomlott maradványai, amit az udvarban ta­lált, s amelyet restaurátorokkal rekonstruálni tudott. Az épület adottságaiból kiindulva (12 m fesztávolságún ragasztott fatartók, s a fedélszerkezet tartására csak helyenként keveredtek föl tartó­pillérek az eredeti anyagból) kívülről az egészet könnyen kezelhe­tő, nem törékeny üvegfallal, a profilgázzal határoltuk el. Közve­tett eljárásokkal (Vitruvius azt mondta, amilyen széles a szoba, olyan magas is legyen), becsült adatokkal megmutattuk magát a fe­délszéket is, jelezve, hogy fölül azért az egész szépen mutat, de még a szép beakasztott vitrinek rendszere és az egész atmoszférája (nem beszélve arról, hogy egy falképrekonstrukciót is be lehetett mutatni) egy sajátos hangulatot áraszt, a külső környezeti adott­ságoknak - ami jelesül itt a modern eszközöket jelenti - és az eredetinek mégiscsak van valami harmóniája.

Next

/
Thumbnails
Contents