Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)
I. szekció - Hajnóczi Gyula: Római emlékek védelme Magyarországon
aluljáró alatt, amelyik annak a nagyvonalú thermálnak a romjait őrzi, amit Ágostházy Lászó tervezett meg, és Kaba Melinda irányított szakmailag. És természetesen amellett számtalan egyéb tudóscsoport. A külföldről idelátogatók is elismeréssel nyilatkoznak róla, és méltán, mert az itt bemutatott modern városnak és hajdani ókori elődjének egy olyan sajátságos együttese, szimbiózisa jött létre, amit semmiféle zavaró momentum annak egzaktságában nem ronthat le. Előkerült aztán - a római városkapuk közül megint egy extravagáns példa - egy oktogonális kapu, a tábor Duna felé néző kapuja, melyre egy kis nívódifferenciával (megint a Budapesti Műemléki Felügyelőség gondozásával, szorgalmazására, beleegyezésével és jóváhagyásával) egy felépítmény került az egyik perem részleges körfalazásával és az egyik keleti bejárat átboltozásával. Hadd említsem meg, hogy ezen a szakaszon aztán sikerült az eredeti falmaradványokat is szépen bemutatni, úgyhogy aki idejön, az látja, hogy az egész oktogont hordó körfel épitménynek a vonala is kirajzolódik, tehát a konstrukció hiteles. Befejezésül pedig egy extravagánsnak érzett megoldás álljon itt: a balácai villa helyreállítása. Balácapusztán Bélágyi Szilvia hitelesítő ásatásai után, és az ő szorgalmazására, vetődött fel az a gondolat, hogy a különböző helyeken lévő morális emlékeket meg mozaikokat vissza kellene hozni, ennek egy építészeti foglalatot adni, mivel itt a társművészetek jeles alkotásait lehetne bemutatni. Ehhez járult Bélágyi Szilvia feltárásának egy nagy szenzációja: a porticus penestra beomlott maradványai, amit az udvarban talált, s amelyet restaurátorokkal rekonstruálni tudott. Az épület adottságaiból kiindulva (12 m fesztávolságún ragasztott fatartók, s a fedélszerkezet tartására csak helyenként keveredtek föl tartópillérek az eredeti anyagból) kívülről az egészet könnyen kezelhető, nem törékeny üvegfallal, a profilgázzal határoltuk el. Közvetett eljárásokkal (Vitruvius azt mondta, amilyen széles a szoba, olyan magas is legyen), becsült adatokkal megmutattuk magát a fedélszéket is, jelezve, hogy fölül azért az egész szépen mutat, de még a szép beakasztott vitrinek rendszere és az egész atmoszférája (nem beszélve arról, hogy egy falképrekonstrukciót is be lehetett mutatni) egy sajátos hangulatot áraszt, a külső környezeti adottságoknak - ami jelesül itt a modern eszközöket jelenti - és az eredetinek mégiscsak van valami harmóniája.