Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)

Nyitó plenáris ülés - Németh Miklós: Az építészeti örökség a társadalomban

lebeg a szélsőség és demagógia veszélye, de Önöknek van lehetősége, és meg vagyok győződve róla, megvan hozzá az erkölcsi tartásuk is, hogy igazi és nemes értékek irányába orientálják a közösségeket. Tisztelt Hallgatóim ! A magyar történelmi fejlődés - nem először történelmünk során - ismét sorsdöntő szakaszába érkezett. Egyedülálló történelmi kísérletbe fogtunk. Az utóbbi egy-két évben az évtizedes depresszióba kényszerített társadalom, annak különböző szervezett és spontán módon szerveződő erői szétfeszítették a korábbi politikai, hatalmi struktúrákat, és elkezdődött egy plurális, a demokrácia elvére és gyakorlatára épülő politikai, állami berendezkedés kialakulása. A kormánnyal megpróbáltunk e változás élére állni az ország stabilitásának, a békés politikai átmenetnek az érdekében. A kormány önálló, szuverén politikai, hatalmi centrummá vált, amely megpróbált minden társadalom-előrevivő politikai erőt integrálni, s a fejlődés szolgálatába állítani. Kezet nyújtott az egyházaknak az összefogásra, amelyet az egyházak elfogadtak, biztosította a jogi, intézményi garanciákat más politikai, társadalmi erők önszerveződési folyamatához. Nemcsak a kormányzati munka, az állami élet van megújulóban. Holnap egy olyan pártkongresszus kezdődik, amely minden reményünk szerint lezár, és egyúttal megnyit egy történelmi korszakot Magyarországon. A párt vezetése - valljuk be - elvesztette hitelét mind a társadalom, mind a párttagság jó részének körében, csökkent a befolyása az ország sorsának alakításában. A párt és a társadalom progresszív erői felismerték ezt az erodálási folyamatot, ezért a holnapi kongresszuson a párt programjának, szervezetének és vezetésének radikális átalakítására törnek azért, hogy ez a megújult párt ismét visszanyerje mozgósító erejét és a társadalom többségének bizalmát. A pártnak ez a megújulása nem könnyű folyamat, mert ebben az eddig hatalmi elitet jelentő pártban sokféle erő tömörült össze. Sokan nem tudnak lemondani megszerzett privilégiumaikról, a közvetlen hatalomgyakorlás eszközéről, s nem nézik jó szemmel, hogy a politika színterén megjelentek új, jelentős tényezők, amelyek joggal követelnek helyet az ország sorsának formálásában. Bízom benne, hogy az előttünk álló kongresszuson, baloldali és szociális értékek bázisán ez a politikai erő megújul és talpra áll, most már pozitív értelemben válik újra a társadalom jelentős elitjévé. Ez a megújulás nem lesz fájdalommentes, régi beidegződésektől, s hozzáteszem: ideológiai görcsöktől és valószínű, az ezektől megválni nem tudó személyektől civilizált és európai módon, de meg kell szabadulni. A tét ugyanis nem kevés, annak a progresszív átalakulási folyamatnak az esélye, amelynek Önökkel együtt részesei vagyunk. Hölgyeim és Uraim ! Az ország helyzetét, jövőjét érintő súlyos gondok mellett ezen a konferencián szólni kell a műemlékvédelem gondjairól, nehézségeiről is. Tudom, hogy súlyos mulasztások voltak ezen a téren, ami felbecsülhetetlen értékek elvesztéséhez vezetett. De szerencsére van még mire vigyázzunk. További mulasztás, nemtörődömség azonban már nem engedhető meg. A kormány e nehéz gazdasági helyzetben is jelentős eszözöket bocsátott és bocsát majd a jövőben is a műemlékek védelmére. Ezt illusztrálja a régi kastélyok helyreállítására, hasznosítására irányuló kormányprogram is. Megkülönböz-