Évezredek építészeti öröksége (A 15. Országos Műemléki Konferencia Budapest, 1989)
Nyitó plenáris ülés - Balsai István: Elnöki megnyitó
BALS AY ISTVÁN ELNÖKI MEGNYITÓ Tisztelt Konferencia! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnökség! Hölgyeim és Uraim! Nemzeti újjászületésünk mai, vajúdó folyamatában, a nézetek és elvek tarka, fortyogó kavalkádjában hál' Istennek van egy sarkcsillaghoz hasonlatos eligazodási pontunk, melyben most is tetten érhető a nemzeti konszenzus. Ez pedig nem más, mint e nép múltjának, ezen ország történetének tanulságos históriája, és benne a szemmel látható, kézzel tapintható tárgyi emlékeink, e nemzet több mint ezeréves alkotóképességéről. A költő így vall városunkról: "Itt ezer éve kemény telek járnak. Harcolt a város fergeteggel, köddel, a hó fehérjén sötét lett a bánat, s a táncos farsang gyakran sírva jött el." Európa e szélfútta, viharverte régiójában mégis fennmaradtak nemzeti önazonosságunk nélkülözhetetlen és pótolhatatlan relikviái, melyek nélkül magyarságunk is kérdőjelessé válhatna. És ami ezen is túlmutat, és többet jelent a tárgyaknál, a hely szelleme él. Fennmaradtak, de minő tudathasadások, és mondhatnók úgy is, tragédiák árán. Mert minek nevezhetjük a tatár-, a törökdúlást, a II. világháború pusztításait? Mert minek nevezhetnénk a rettenetes panel-tat árdúlást, amelyet Fehérvár betonnál is szilárdabb történelmi múltja sem tudott kivédeni, skizofréniát okozva lakóinak? E város, szemmel láthatóan kevésbé, de tudatában őrzi a magyar szentek lába nyomát, nemzeti uralkodóink hamvait és tetteit. Láthatóan is Szent István szarkofágját és fejereklyéjét, a koronázó főtemplomot - szomorú romjaiban is felséges arányaival -, s így birtokosa olyan nemzeti kincsnek, melyben Alba Regia históriája egy a magyar történelemmel. És így Fehérvár történelme nélkül a magyar történelem is megírhat at 1 an. Engedjék meg, hogy a magyar települések történelme jogán primus inter pares, a magyar városok prímása, az országalapító Szent István király 1egkivá1tságos abb székhelye, a királyi Alba Regia mai polgárainak és tanácsának nevében tisztelettel köszöntsem az Országos Műemléki Konferencia valamennyi résztvevőjét, kedves vendégeinket. Megköszönjem Miniszterelnök Úrnak, hogy jelen magyar történelmünk sorsfordulója küszöbén is szakított időt — néhány órát - a konferencia számára, megerősítve bennünket hivatásunk európai és humanista fontosságában. Kedves Barátaim! Önök falaink között három napig a műemlékvédelem hazai és nemzetközi helyzetével és feladataival foglalkoznak majd. Bizonyára felesleges, mégis felhívom figyelmüket arra a felelősségre, amely Önökre hárul nemzeti múltunk e becses emlékeinek felújításával, megóvásával és őrzésével kapcsolatban. Önök munkájukkal nemzeti tudatunk kincstárnokai. És nemcsak védelemről, értékmentésről van szó, hanem az egyetemes emberi kultúra értékteremtéséről is. Úgy kell sáfárkodniuk ezzel az örökséggel, hogy ez a jövőnek szóló tanulsággal szolgáljon utódainknak. És e nemes anyag
