A műemlékvédelem táguló körei Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal kiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 2000

BUDAPESTI FOGHÍJBEÉPÍTÉSEK Budapesten a második világháború utáni gyors újjáépítést, a romok eltüntetését követően először szabad területeken kezdték meg az új lakóházak telepszerű építését, helyenként már 1947-1948 táján, majd nagyobb mértékben az 1950-es évek első telében. A belváros háborús foghíjainak megszüntetése csak 1957-ben indult meg. Mivel az eltérő telekméretek és környezet miatt ehhez egyedi terveket kellett készíteni, a foghíjbeépítések lényegesen drágábbak voltak, mint a lakótelepi építkezések. A házak többségét az OTP építtette öröklakás-akciói keretében, közülük az ún. lottóházak lakásait tárgynyereményként sorsolták ki. A változatosabb körülmények kedveztek az egyéni építészeti elgondolásoknak, a környező épületekhez való alkalmazkodás előírt kényszere ugyanakkor fegyelmező erőnek is bizonyult - az elkészült lakóházak jelentős része színvonalas, időtálló, egyben a városképbe szervesen beépülő alkotás, A szocreál Várfok u, Frankel Leó út 2-4, évei után visszatért modern stílus jellegzetes példái ezek az épületek, amelyek általában igen kevés formai eszközzel, átgondolt szín- és anyaghasználattal, szerencsésen megválasztott arányrendszerrel és homlokzati raszterrel érik el hatásukat. Mozgalmasabb tömegformálásra csak néhány helyen volt lehetőség, ahol a terepviszonyok ezt külön indokolták (Várfok utca, Orvoslépcső). Egyes főútvonalak - az Üllői út, a Mártírok útja, a Frankel Leó út - több jelentős beépítéssel is kiegészült. A Mártírok (ma Margit) krt. 43-45. és 47., a Keleti Károly u. torkolatát alkotó két épületet (1955-1959; Dúl Dezső; Fenyves István, Hont Róbert, Hegyi Lajos), a közelben az út kanyarulatát követő, ívelt homlokzattal emelt Lottóház (Mártírok útja 27.: 1956-1959, Dúl Dezső), a Várfok utca Moszkva téri torkolatát képező 15., 16, és 18. sz. házak (1957-1959 k.; Benkhard Ágost) világos kőburkolataik változatos felületképzésével, az eltérő erkélymegoldások homlokzattagoló szerepének szellemes alkalmazásaival túnnek ki, A Hercegprímás (volt Alpári Gyula) u. 2. Erzsébet térre néző sarokháza (1956-tól, Dúl Dezső) az előbbieknél sokkal színesebb képet nyújt erkélyeinek csempeburkolatával,