Adam Biro - Lővei Pál szerk.: Biró József emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1991)

Biró József életpályája (Lővei Pál)

Az egyetem elvégzése után visszatért Nagyváradra, ahol a Biharmegyei és Nagyváradi Régészeti és Történeti Egylet Múzeumának könyvtárosává választották. A bonchidai kastélyban rendezte gróf Bánffy Miklós 30 000 kötetes családi könyvtárát. Később — 1939-ig — a marosvásárhelyi Telekitéka könyvtárigazgatója volt, 1937—39 között Marosvásárhelyt is lakott. Bejárta Erdélyt, és a katolikus templomok barokk emlékei mellett behatóan foglalkozott az erdélyi barokk építészet világi emlékeivel — kastélyokkal, városi palotákkal, írásait eleinte Erdélyben közölte, de hamarosan Budapesten is — előbb a Hekler Antal szerkesztette Archaeológiai Értesítőben (ez a másik budapesti művészettörténeti tanszék vezetőjével való jó kapcsolatát mutatta), majd a Singer és Wolfner, Officina kiadóknál megjelentetett könyvekben tette közzé kutatásai eredményeit. Közleményeit részben saját fényképfelvételeivel, rajzaival, alaprajzi felméréseivel illusztrálta. Lyka Károlyhoz és Gerevich Tiborhoz mindvégig szoros kapcsolat fűzte, a nekik szentelt emlékkönyvekben is szerepelt. Kutatásaival ugyanakkor a Hekler Antal körül kialakult, a magyarországi barokk művészetet behatóan először vizsgáló kör (Kapossy János, Révhelyi Elemér) munkásságához kapcsolódott. Közel állt Kelemen Lajos felfogásához is közleményeinek adatgazdagságával, a levéltári források minél teljesebb körű — szinte pozitivista jellegű — felderítésével és közlésével (a korának divatos szellemtörténeti irányzatát követő kollégái ezt időnként hibájául is felrótták). írásainak jelentős részében foglalkozott erdélyi műemlékekkel, ezen belül egy addig a szakirodalomban teljesen feldolgozatlan emlékcsoporttal, a kastélyokkal. A legelőkelőbb erdélyi nemesi körök, a Bánffyak, Telekiek, Toldalaghiak — képességeit és tudását elismerve — magukkal egyenrangúként hívták meg rezidenciáikba és látták — kutatásaihoz minden segítséget megadva — vendégül. Az erdélyi templomokra és kastélyokra vonatkozó forráskutatásai ma is alapvetőek, az erdélyi kastélyokkal és Erdély művészetével foglalkozó összefoglaló műveit pedig hazánkban azóta se követte hasonló témájú újabb. 1940-ben és 1943-ban műemlékvédelmi programcikkeket is közölt az erdélyi műemlékekkel kapcsolatban. Utolsó, az erdélyi gubernium történetét feldolgozó művének kézirata a háború végén elveszett. Biró József műveiben a tárgyilagos, történeti szemléletű erdélyi művészettörténet-írás mellett foglalt állást. Adatok sorát állította szembe Coriolan Petranu kolozsvári művészettörténész professzor és tanítványai nacionalista ihletésű elméleteivel. Ugyanakkor elismerte a két világháború közti időszak jelentékeny román művészettörténet-írásának eredményeit is, és felhívta a magyarországi szaktudomány figyelmét a romániai publikációk megismerésének fontosságára. Román nyelvtudásának is köszönhetően közvetítette is a román eredményeket. Ezzel párhuzamosan a legújabb magyarországi szakmunkák egész sorát ismertette az erdélyi magyar kulturális folyóiratokban. 1944-ben Budapestre költözött. Munkaereje teljében itt halt meg 1945. január 6-án — édesapjával együtt a nyilasok gyilkolták meg a Magyar Tudományos Akadémia Duna-parti épülete előtt. Lővei Pál