Adam Biro - Lővei Pál szerk.: Biró József emlékkiállítása (Kiállítási katalógusok Budapest, 1991)
A képzőművész Biró József (Pataki Gábor)
A KÉPZŐMŰVÉSZ BIRÓ JÓZSEF A magyar művészettörténet nagy egyéniségei közül sokan rendelkeztek kitűnő rajztudással: Rómer Flóris, Henszlmann Imre vagy Myskovszky Viktor hagyatékában érzékeny és pontos vázlatok örökítik meg a felmért emlékeket. Az azonban ritkaság, hogy egy művészettörténész egyúttal képzőművész is legyen, pontosabban a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után váljék a barokk kutatásának és az erdélyi művészeti örökség feldolgozásának egyik legkiválóbb szakemberévé. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy a nagybányai szabadiskola újabb tehetséges művésznövendéket bocsát a pályára. Az iskola jegyzőkönyvei szerint „Biro Josif" 1924-ben és 1925-ben látogatott Nagybányára, hogy az első évben Réti, majd a következőben Thorma korrigálása nyomán ismerkedjen a hivatásául választani szándékozott pálya alapjaival. S már ekkor sem bizonytalan, botladozó kamasz, hiszen az 1923-ban (16 éves korában!) festett Virágzó fasor című képének (2. kat. sz.) tanúsága szerint tisztában volt már a plein air sajátosságaival, s korához képest meglepő magabiztossággal építette fel a kompozíciót. Szintén valamelyik nagybányai nyár emlékét őrzi a tiszta, világos tömegelrendezésű, a világos—sötét színkontrasztokat ügyesen ritmizáló Nagybányai látkép is (8. kat. sz.). Fennmaradt vázlatfüzetei (3, 5—7. kat. sz.) pedig azt igazolják, hogy milyen fáradhatatlan kitartással igyekezett ellesni az emberi alak ábrázolásának titkait. Krokik sorozatában elevenítette meg az általa feltétlen tisztelt két mestert, Rétit és Thormát, növendéktársainak pár vonással felvázolt, jellemző sajátosságaikat éles szemmel kiemelő, illetve felnagyító portrégalériája pedig a karikaturisztikus ábrázolásmódra való képességét bizonyítja. Sőt, Biró ekkor már a komoly felkészültséget igénylő csoportkompozícióval