Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

3. Aztán irány Eger, ott is a Buttler-ház, Melyet elnökünk szintenként magyaráz. Majd utunk a Bikavér pincébe vezetett, Ahol sok szöveg 's némi bor várta a sereget. Volt ott tarja, kolbász, töpörtyű és sonka, Sok vegetáriánusnak korgott is a gyomra. Megittunk mi mindent: rozét és medinát, Lenyelve hozzá a sok-sok borász dumát. 4. Életünk tengelye, ha ezt Te láthatnád! Ő volt a titkárunk, doktor Dávid Árpád. Humora savanykás, hisz fel büfögte többször Ki is feküdt tőle, ki most hallá először. Hogy fogyatékos elménk se szenvedjen csorbát Erre szolgált a két kiváló tolmács. Prokai Rózsa és Bóta Csaba hangján Szűnt meg az akadály két világnyelvet hallván. 5. A szombat is kemény volt, nem vidám hétvége, Örökzöld témáknak jártunk a végére. Király utca és a pécsi Cella Septichora Örsi Károly ápolta ősi filagóra. A vasvári példa csak fényezte az imázst, Megismerhettük Zágorhidi Roma Balázst. Az I-re azután Kovács Dezső tette fel a pontot Hollókő példáján a lelkünkbe rontott. 6. Rögtönzött brén-sztorming, pörgött is az agyunk Kénytelen-kelletlen ötleteket adtunk. Hogy vigyék a turisták a szemétdombot haza De préseljék is össze, ha túlságosan laza. Reméljük, hogy Dezső ledoktorál ebből, És egy-két miilát szakít a nagy ötletekből. Vacsora, s gyors lefekvés, holnap útra kelünk, Bükkalja, s az Alföld mind úti-cél lesz nekünk! HARMADIK ÉNEK 1. Buszunk tiszta luxus, légkondi és frizsder Ha megszomjaztál, akár jöhet egy jó spriccer. Első célpontunk a közeli Szokolya Barlanglakásoktól híres lankás domboldala. Dzsungelében utat tör jó Olajos Csabánk, Az utat tévesztve majd' elveszte csatánk. Adót nem fizetők közé keveredtünk, Végül aztán mégis győzedelmeskedtünk. 2. Mezőkövesd - Hadas, mint egy ékszerdoboz, Mézeskalács huszár, ezért még kedvesed megpofoz. Mezőcsáton levelező viszony a gazdával, Ki futva menekült előlünk családjával. Fölfaltunk s megittunk mindent, mit ránkhagyott, Gondolom arcára a mosoly is ráfagyott, Mikor hazatért, hagyva csapot papot, Felmérve a kárt, mit csapatunk hagyott. 3. Ebéd következett az ábrányi határban A Malomcsárda hűs szaunázójában. Finom volt az étel, benyeltük rendesen, Csak Árpád vezérünk mosolygott csendesen. Kacson mindenkit meglep az enyészet Elhagyott fürdőház, denevér-tenyészet. A külföldi vendégek magukban röhögnek, Műemlékvédőink pirulva pöfögnek. 4. Tibolddaróc innen csak egy macskaugrás Kastélylépcsőjén vár az újgazdag mágnás. Merdzsóval érkezett, panasza végtelen, Milliók röpködnek, mágnásunk védtelen. Pincéjében folytatjuk a fárasztó utat, Adomázó kedve néha messze mutat. Kontrázó feleség, nagyreményű gyermek Mind-mind részei az újgazdag imidzsnek. 5. Tortúránk vége nem messzire, Tardon, Hol Erzsi Néni várt ránk, s nála nem volt pardon Menyasszonyt faragott a mi Nedvedovánkból Sok-szoknya és fejdísz került rá a házból. Hogy a Klára fara dús és ringó legyen, Egy szárnyas betétet ültetett a' helyen. Vőlegény is akadt, igaz, kissé nyeszlett De felöltöztetve azért snájdig volt és tetszett. EPILÓGUS S ahogy mindennek, ennek is vége lett, Ismeretünk bővült, s követi majd sok tett. Hogy védhessük mindazt, ami még megmaradt, S ebben aktív legyen e kiképzett kis csapat. Jöhessünk jövőre, ezt tekintsék kérésnek, S ne az Icomos kasszáján támadt újabb résnek! Eposzom hossza biz'most már vagy egy méter Egy évre elköszön Tőletek immár Szablyár Péter. o^v?" -Ç/S?3B ^5