Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

Fürdő: A 14 hektár területű apátságot 1248ban alapították, 1933-1934-ben építették át. A bencések a Kácsi - patak forrásánál épületet emeltek, ahol a langyos forrás vizével a területen található gyógyfüvekből gyógyvizet állítottak elő. A kétszintes fürdő épülete jelenleg is áll. Alagsorában található egy 4X4 méteres kismedence, melyet a padló alatti forrás táplál. A gyógyvízkivonatokat egy kb. 500 literes vörösréz üstben az ún. "Boszorkánykonyhában" állították elő, egy különálló épületben. Vízimalom: A forrásokból táplálkozó, bővizű Kácsi - patak a XIII. században már vízimalmokat hajtott A második világháború előtt Kacson még három vízimalom dolgozott,ma már csak egy van, az sem működik. A XVII.-XVIII. században épült vízimalom több generáción át a Bodnár, majd a Szalay molnároké volt. A gabonaőrlő mellett fűrészmalmot és kendertörőt is hajtott a felülcsapós vízikerék segítségével. A bejárati ajtó szemöldökében lévő évszám 1880. Az 1986-os helyreállítás után részben a régi berendezési tárgyak kerültek vissza az épületbe. Tibolddaróc Bronzkori leletek tanúsága szerint a Kácsipatak völgye már a történelem előtti időkben is lakott hely volt. A honfoglalás után az Örsúr nemzetségbeli Tibold volt a település birtokosa, innen származik a település nevének első tagja. A "daróc" szó jelentése már nehezen bizonyítható. Örsur kabar nemzetségéhez csatlakozó, kaliz földművesek igyekeztek szőlőtermesztéssel és borkészítéssel kihasználni a kitűnő területi adottságokat. A település már a XIV. században jelentős hely volt, lakói 1332-ben 16 garas egyházi tizedet fizettek. A török hódoltság ideje alatt a falu Hatvanba adózott. A protestantizmus térhódítása nyomán Darócnak 1583-ban már önálló református egyháza volt. A török uralom vége felé népessége szétszóródott, így 1688ban a községet pusztaként írják össze. A XVII. - XVIII. században népesítették be újra a völgyet. Tibolddaróc a jelenlegi formájában a betelepítést követően alakult ki. Majtényi kúria: A 18. század végéről származó késő-barokk épület Pincesor: A pincesor utcáiból földszintes és emeletes pincék nyílnak. A pincék jelentős részében még a múlt század közepén is barlanglakások voltak, amelyekben földműves családok laktak. Manapság az erózió által veszélyeztetett egy-két szobás, tufába vájt barlanglakások szép lassan borospincévé alakulnak. A pincékben a klasszikus boroshordók és hatalmas tartályok mellett még ma is megtalálhatók az oldalfalakba és a padlóba faragott, illetve fúrt nyílások. Több pince, így a megtekintett Dusza - pince érdekessége, hogy titkos gabonavermeket is ástak az aljára. Tard Már az ókorban lakott település volt, erről tanúskodnak a Tatárdombon talált régészeti leletek. A honfoglalás után a terület az Örsúr nemzetség birtokába került. Az Árpád - korban királyi tárnokok lakták, akárcsak a szomszédos, azóta elpusztult falut, Tárnokbálát, avagy Bálát. A falu első írott említése 1220 ból való, Thord néven fordul elő a Váradi regestrumban egy per kapcsán. A török hódoltság idején többször elpusztul, a 17. század végén, a török kiűzésével párhuzamosan települ be újra.