Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

tartalmazhat megőrzésre érdemes elemeket, ahol az emlék áll. így például a történeti fejlődés során kialakult településszerkezet, az utcahálózat, továbbá a telekstruktúra, a kialakult utcakép, a környezet beépítésének módja is képviselhet olyan értéket, amire figyelni kell, ami megőrzésre érdemes lehet. A hierarchikus osztályozásban csak ezt követik azok az egyedi sajátosságok, részletek, mint a kapubejáró, a lépcsőház, vagy akár a függőfolyosó-rendszer, ami lényeges lehet, adott esetben egy 19. század végi lakóháznál. Ezekre az önálló funkcionális egységekre a tervezés során az építésznek különös figyelmet kell szentelnie. Egy 19. század végi épület esetében lehetséges, hogy egy-egy lakáson belül is vannak olyan színvonalú enteriőrök, amelyek figyelmet érdemelnek. Természetesen nem szeretném kihagyni az értékek felsorolásból az architektonikus, a képzőművészeti, és az egyéb építészeti, szerkezeti értékeket sem. Pest történeti magja, és a kivezető utak, az egykori Váci út, a mai Bajcsy-Zsilinszky út, illetve a Rákóczi út vonala, történetileg alakult ki. Ezek az értékek a régmúltban keletkeztek, de nem hagyhatók figyelmen kívül azok az értékek sem, amelyek a város későbbi fejlődése, bővülése során keletkeztek, mint például a Nagymező utca, hogy csak a jelentősebb utakat, utcákat említsem. Megőrzésükre szintén nagy figyelmet kell fordítani Budapest 19. század végi historikus beépítése szempontjából alapvető és meghatározó értékét képviselnek az utcaképek. Ha az utcaképeket alkotó sokszor leromlott állagú épületek eltűnnek, megbomlik az egyensúly. Amikor a 19. század végi város értékeinek megmentéséről beszélünk - szándékosan és tudatosan nem említve külön egyetlen egy negyedet sem -, akkor hangsúlyozni kell, hogy annak egésze fontos. Hogyha bármelyik elemet kivesszük, és azt mással helyettesítjük, akkor a rendszer sérül. Ha tehát az utcaképeket fontosnak, értéknek tartom, akkor eredeti formájában kell azokat megtartani. A belvárosi épületek értékvizsgálatánál kiderült, hogy milyen jelentős szerepe van a sokszor szűk belső udvaroknak is, és az is, hogy ezek megtartásra érdemes értéket képviselnek. És akkor felmerül a kérdés, hogy mit jelent, ezek megtartása illetve megváltoztatása? Vajon jó megoldás-e, ha az utcai tömbök megtartása mellett hátul a telkek mélyén egy fel lazította bb beépítést valósítunk meg? Gondoljunk csak az Ó-utca, Zichy utca környékének szűk beépítési rendszerére. Akkor, amikor a kompromisszumkeresés szükségességéről beszélek, akkor adott esetben pontosan ezeknek a belsőknek a finom kezelésére, a nagyon visszafogott kiszabadítására gondolok, mint olyan eszközre, amely lehetőséget adhat arra, hogy az utcaképek, az utcai szárnyak megtartásával a belsőben úgy hozunk létre új értéket, hogy maga az alapstruktúra gyökeresen és alapvetően sérülne. Befejezésül egy konkrét emlékkel kapcsolatban szeretném bemutatni az értékek funkcionális megváltoztatásával szembeni érzékenységet. Ez a példa nem más, mint az a bizonyos Király utca 40, amely az elmúlt években többször szerepelt a médiában. A Hild József által tervezett eredeti épület alaprajzát tekintve megállapítható, hogy a földszinti lakások alapterületileg nem is olyan kicsik, körülbelül 70 m

2- esek, de ha az utcai fronttal együtt az egész épület alaprajzi rendszerét vizsgáljuk, akkor rá kell jönnünk, hogy Hild meglehetősen mechanikusan hozta létre az egyes lakás egységeket. A lakáson belüli térkapcsolatok esetlegesek, nem átgondoltak. Számára a homlokzati rendszer volt a meghatározó.