Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

> Hollókő nemcsak a palóc népcsoportot jellemzi a magyarságon belül, hanem tanúja a vidéki élet hagyományos formáinak egész Közép-Európában, mely általánosan eltűnt a XX. században a mezőgazdasági forradalom révén. A 5. kritérium tehát a visszavonhatatlan változásoktól akarja megóvni a kiemelkedő értékeket. Az ICOMOS pedig az élő közösséget, a helyi megőrzés jelentőségét és a lakosság aktív és hagyományos mezőgazdasági tevékenységét emelte ki, továbbá azt a történelminek nevezhető szerepet, amellyel Hollókő képes a már letűnt hagyományos mezőgazdasági életformát visszaidézni és bemutatni. Hogy valóságalapú volt-e a fenti érvelés 1987ben, arról nem érdemes vitatkozni. Mindenesetre akkor az ófalu még valóban élő képet mutatott, legalább 100-an laktak a védett településrészen. Hogy 20 évvel később, 2007-ben hasonló értékelést kapna-e az ófalu, az azonban már erősen kétséges. Az ófalu ma már egy kihalt településrésznek tekinthető, skanzennek, üdülőtelepnek vagy turisztikai attrakció-területnek, mintsem egy élő falurésznek. Elfogyott az erő, amely művelné a keskenyparcellás területeket, amelyet így visszafoglalt a természet. A hagyásfás legelő helyén a falu és a vár között erdő nőtt. A falu előtti kertek elhanyagoltak, gazban állnak, a falu körüli legelők felgyomosodtak. Az ófalu házainak karbantartása, útjának helyrehozatala, az infrastruktúra fenntartása jelentős forrásokat igényel. A világörökség menedzselése a falu önkormányzatára és közalapítványára hárul. Nem egyszerű feladat ennek megfelelni Magyarországon a XX. század végén és a XXI. század elején. A menedzselés is olyan népi innováció, mint az aranymetszés szabályai szerint épített házak az elmúlt évszázadokból. Némi éllel és rezignáltsággal mondhatom, hogy e tekintetben Hollókő nagyon magára maradt az elmúlt 17 évben. Világörökség cím ide vagy oda, külső intézmény nem törődött azzal, hogy milyen foglalkoztatási, demográfiai, privatizációs, spekulációs, stb. folyamatok zajlottak a világörökség faluban. Ami Hollókőn történt és történik, persze nem egyedülálló jelenség. Más világörökség helyszínek esetében is jeleznek hasonló fejleményeket. A hagyományos életmódot és megélhetést a világ egyre több részén fenyegeti veszély. A vidéki közösségek átalakulnak, a mezőgazdaság már korántsem az egyedüli megélhetési forma.