Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

„műemlékvédelem" a védett épített alkotások létezésével és fenntartásával összefüggő folyamatokra vonatkozik, az „épített örökség" védelmének gondjai körébe valamennyi épített alkotás beletartozik, míg az „örökségvédelem" ennél tágabb kört érint, hisz nem csak az ingatlan emberi alkotások sorsával foglalkozik. Azt hiszem, hogy súlyos megfontolatlanság és hiba ezeket egymással összekeverni. Memlékgondozás Ez a fogalom is egy egész folyamatot jelöl, amely a védett épített alkotások fenntartását, jó karban tartását célozza. Ideális esetben függetlenül az emlék jelentőségétől, korától, eszmei értékétől, kulturális jelentőségétől - itt is érvényesülnek azok a lépések, amelyek a hiteles, szakszerű és időtálló helyreállításokat mindig jellemzik. Van tehát az épület megismerését segítő kutatás, megvalósul maga az ideális állapotba való hozás mind eszmei, mind fizikai tekintetben, majd mindezt követi az állapot fenntartása, a „figyelek rá" helyzet tartós biztosítása. A német nyelvben ismernek egy figyelemre méltó szót: „Baukultur". Sokrétű, átfogó jelentése van. Nyelvünkön - holisztikus megközelítéssel - talán úgy mondhatnánk, hogy figyelemmel van mindarra, ami része szereplője a társadalom által létrehozott környezetnek. így tehát törődik e sokoldalú folyamatok műszaki, kulturális, gazdasági tényezőinek minőségével s mindezeken keresztül érzékelteti azt, ahogyan a társadalom - egyedeiben és, összességében is - az épített alkotásokhoz, tágabb értelemben a mérnöki munkához viszonyul. Azt gondolom, hogy fontos volna az ilyen gondolkodást hazánk kultúrájában is megvalósítani s ezt valamiféle „Monumentenkultur", műemlékkultúra (?), örökség kultúra (?) kialakításával elindítani. Minden esetre biztos vagyok abban, hogy műemlékeink, s általában épített értékeink gondozásának, jó karban tartásának nem az a jó módja, hogy ciklikusan felújítjuk, helyreállítjuk azokat, hanem az, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük állapotukat s gondoskodunk szakszerű fenntartásáról. Ez természetesen nem lehet kizárólag a hivatásos műemlékesek gondja, hanem előbb-utóbb el kell érni azt, hogy az egész társadalom ilyen formán is megbecsülje azt, ami érték. Műemlék helyreállítás E fogalom meglehetősen elterjedten ismert társadalmunk széles köreiben. Akár úgy is mondhatnánk, hogy ez már nem csak a műemlékesekre tartozik. Ezért nem is szeretnék e fogalom értelmezésével, részletkérdéseinek elemzésével foglalkozni, inkább megpróbálnám egy másik megközelítésből körüljárni. Meggyőződésem, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy a műemlékes szakemberek dolga azt eldönteni, hogy mi történjék az adott emlékkel, hogy karbantartó-gondozó beavatkozást válasszanak-e, avagy valamely nagyobb mértékű folyamatban rekonstrukcióra kerüljön-e sor, esetleg a kiépítés mellett döntsenek. Mindezek részletezése helyett inkább azt gondolnám röviden áttekinteni, hogy a szakemberek munkája nyomán a műemlék kialakuló új arculatát, megjelenését hogyan fogadja a társadalom. Ertik-e, hogy a helyreállítók mjt csináltak, miért csinálták azt, ami történt? Értik-e azt, hogy a helyreállítás után a műemléknek mi az üzenete? Jól értik-e ezt az üzenetet? - Mindezek látszólag értelmetlen kérdések is lehetnek, ám végig kell azt is gondolnunk, hogy építészetben, épületek ábrázolásában járatlan emberek többségétől nem lehet azt várni, hogy egy alaprajzot, pláne metszetet jól tudjanak értelmezni. (Találkoztam olyan több nyelven beszélő, doktorátussal rendelkező emberrel, aki a háza alaprajzát forgatta, fordítva tartotta s végül is alig fogta fel, hogy az mit kíván ábrázolni.) Tapasztalataim szerint az emberek többsége számára a legtöbb gondot a csonkán maradt épületek-építmények, a romok okozzák. Aki nem szokta meg, vagy nincsen készsége arra, hogy térben lásson, annak ezek akár megfejthetetlen rejtélyt jelentenek s így konzerválásukat is nem egyszer értelmetlen, felesleges dolognak tartják. Sok esetben tapasztaltam azt is, hogy az elpusztult épületek egykori kiterjedését érzékeltető, a burkolatban megjelenő mintázatokat egyáltalán nem tudják értelmezni, esetleg valamiféle „szőnyegmintának" tekintik, pedig hát jól tudjuk, ilyen esetekben nem a burkolat megjelenésének kedvezőbbé tétele a cél. Hasonló értetlenséget találhatunk nem egyszer az elpusztult részleteknek mai eszközökkel való bemutatása-visszaállítása során is. Úgy hiszem, hogy e kérdések végiggondolása elsősorban a szakemberek feladata S talán mindezeken túl, ugyancsak nekik kellene töprengeni azon is, hogy a nem szakember