Icomos híradó különszám (A 37. Egri Nyári Egyetem előadásai 2007 Eger, 2007)

Máté Zsolt Az integrált értékvédelem: a megőrizve fejlesztés és a fejlesztve megőrzés művészete — a Gödöllői Királyi Kastély A műemlékhelyreállítás nagyon drága, ingatlanok sorsát, értékét befolyásoló műveletsor, amelynek finanszírozásához a műemléki értéken túl más szempontokat is be kell vinnünk a rendszerbe. Legjobb, ha mindjárt a választott példára, a Gödöllői Grassalkovich - később királyi - kastélyra hivatkozom. A kastélyt funkcionális és reprezentációs célok hozták létre a 18. század második felében. A reprezentáció az adott építtető és adott élethelyzete szempontjából éppolyan funkcionális igénnyel bírt, mint mondjuk a kényelmes lakás kialakítása. Az épületet alapvető érdek és a hozzá társult anyagi ráfordítás lehetőségének szinergiája hozta létre. Hogy ez mennyire így volt, azt a kastély további sorsa is példázza. A család hanyatlásával majd kihalásával a fenntartó erő és érdek s ugyanígy a kastély állapota is lehanyatlott. A kastély második virágkorát annak az integrált fejlesztésnek köszönhette, amely azt, a nemzet és az uralkodó kiegyezésének, a Magyar Királyság új imázsának fejlesztési projektjébe kapcsolta. A koncepció jó volt, és legalábbis egy ideig tartósnak is bizonyult. A kastély királyi kastéllyá válva megújult és virágzott, a Monarchia pedig, mint tudjuk a sikeres európai gazdasági hatalmak sorába emelkedett. A párhuzam és analógia további boncolgatása felesleges. A világörökségi városok 1991-ben a Québeci l\lyiiatkozat-ban fogalmazták meg az integrált védelem igényét, amelynek eredeti és máig iránymutató koncepciója "a kulturális örökséggel kapcsolatos teendők integrálása az irányítási és területfejlesztési politika egészébe". Tovább pontosítva: az integrált védelem igénye azt jelenti, hogy a kulturális és természeti örökséggel kapcsolatos teendőket be kell építeni - azaz integrálni kell - az irányítási és területfejlesztési politika egészébe. Ezzel együtt ki kell zárni minden olyan területfelhasználást vagy tevékenységet, amely összeegyeztethetetlen és ellentétben áll ezzel a védelmi céllal. Az Európai unió területfejlesztésért felelős miniszterei 1997-ben az Európai Területfejlesztési Perspektíva (ETP - ESDP), című közös állásfoglalásukban megállapították, hogy az európai kulturális örökségre nehezedő nyomás fokozódik. Ez az örökség Európa világméretű versenyképességének fontos tényezője. Megőrzése érdekében integrált területfejlesztési politikát keli folytatni. Az integrált védelem tehát az örökségi érték és a fejlesztési célok kölcsönhatásában rejlő előnyöket aknázza ki, s ahhoz, hogy ez az érték hatékonyan megvalósulhasson, valóban a kölcsönösségre kell tenni a hangsúlyt. Ezt az állítást Magyarország kulturális örökségi zónáinak és versenyképes területeinek zömükben egymást átfedő területei igazolják. A Gödöllői Királyi Kastély a fejlesztve megőrzés, megőrizve fejlesztés művészete Mint tudjuk, a leromlott kastély a 20. század utolsó harmadában olyan állapotba került, hogy a megmentésével kapcsolatos döntések tovább már nem voltak halogathatok. A halaszthatatlan értékmentő állagmegóvás juttatott lélegzetvételnyi időt az újabb integrált védelmi koncepció, a kulturális és idegenfogalmi fejlesztéssel való megőrzés kidolgozásához. A szakmában tudott, hogy a megmentés annál fejlettebb eljárást igényel, minél öregebb a megmentendő szerkezet és minél rosszabb a megtartási állapota. Gödöllőn az időtényező nem különösebben számottevő, de a rossz megtartási állapot nemcsak az épület elhanyagoltságának volt köszönhető, hanem ebben közrejátszott az is, hogy az eredetileg beépített anyagok és szerkezetek is elérték természetes élettartamuk kritikus határát. A puhamészkő a klíma savasodása miatt, a faanyagok gombafertőzés, a fémek a légköri korrózió következtében, a tetőfedés természetes palái pedig az olajtartalmuk elvesztése folytán pusztultak és váltak alkalmatlanná. A talajnedvesség a vakolatokat, a fagy a használaton kívüli épületrészeket pusztította látványosan.