A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Záróbeszédek / Closing speeches - ROMÁN András

ROMÁNANDRÁS Azzal kell kezdenem, hogy szomorú vagyok, hogy nekem kell itt most beszélnem, minthogy az lenne a helyesebb, hogyha ezt vagy Kalmár Péter vagy Fejérdi Tamás tenné az OMvH vagy az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság nevében, de azt hiszem, hogy akik itt ülnek magyarok és nem magyarok mind tudják, hogy izgalmas napokat élünk Magyarországon és a műemlékvédelemben talál különösen, hiszen tegnap óta van miniszterelnöke az országnak, kormánya még nincs, csak egy-két nap múlva lesz. Alakul egy új minisztérium, ahová a műemlékvédelem tartozni fog és most ebben az izgalmas és várakozásteli napokban minden vezető szaladgál, telefonál, aggódik és dolgozik azon, hogy mindez a várakozásoknak megfelelően jól süljön el és a műemlékvédelem eredményesen vagy eredményeket kecsegtető ígérő módon kerüljön ki ebből az izgalmas helyzetből, ez az oka annak, hogy a két elnök az OMvH elnöke és az ICOMOS elnöke most nincs itt és rám hárul az a feladat, hogy ennek a két szervnek a nevében én is búcsúzzak a Nyári Egyetemtől. Nekem annyi szerepem van mindabban, hogy talán 13 éve, nem tudom pontosan, rám hárul az a feladat, hogy az OMvH részéről megkíséreljem másokkal együtt összeállítani a Nyári Egyetemnek a programját és a szervezésnek a Budapestre háruló részét az egriekre háruló munkával összehangolva. Én örömmel nyugtázom elnök úrnak a szavait, aki pozitívan értékelte ezt a mostani Nyári Egyetemet, hagy mondjam azt, hogy én is úgy gondolom, hogy ez megint egy jó nyári egyetem volt, betöltötte azt a feladatát, amire való, hogy akik itt résztvesznek, azok tudásban, ismeretben, tapasztalatban gazdagodjanak, másrészt jól érezzék magukat és ismeretségek, barátságok szövődjenek. Ez nagyon fontos és most kis kitérőként hagy mondjam el, amit sokan tudnak, én például 23 évvel ezelőtt az akkori Nyári Egyetemen feleséget szereztem magamnak, méghozzá nagyon jó feleséget és ez is egyik oka annak, hogy azóta is szívügyem, egyik szívügyem ez a Nyári Egyetem. Az idei Nyári Egyetem több tekintetben túllépett a korábbiakon. Nemcsak abban, hogy most nem egy témára koncentráltunk, hanem egy széles spektrumra, de abban is, hogy a korábbinál jelentősebb, mégpedig nagyon fontos módon jelentősebb nemzetközi kooperációban került előkészítésre. Nem tudom, hogy mindenki tudja-e, hogy az idei Nyári Egyetemet az Európai Közösség jelentős anyagi támogatással segíti, ez Kovács Erzsébet érdeme, az Európai Közösségen kívül, mert ő vállalkozott ennek a pályázatnak az összeállítására és köszönhető három kollégánknak, külföldi kollégánknak, barátunknak, akik segítettek abban, hogy ezt a támogatást megkapjuk, az EU szabályai szerint ugyanis legalább három EU ország egyetértése és együttműködése szükséges ahhoz, hogy egy olyan ország kapjon támogatást bármilyen témához, amelyik egyelőre még nem tagja az EU-nak. Három olyan kitűnő barátunkról van szó, akik nemcsak segítettek nekünk ennek a pénznek a megszerzésében, hanem nagyon aktívan itt is voltak, itt is vannak, betűrendben Bulgareiii úr, Matthen asszony és Prokopi úr azok, akik ennek a projektnek a valóraváltásában segíttek nekünk, amit nagyon köszönök. Kaptunk idén támogatást a Művelődési Minisztériumtól is és ez is hozzájárult ahhoz, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 50 résztvevő jelenlétét tudta biztosítani, ebből egy-kettő nem jött el, de ennyire készültünk fel. Ez még soha nem fordult elő, hogy az OMvH 50 embernek a részvételét tudja biztosítani.