A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Maire MATTINNEN: Alvar Aalto építészete (1898-1976)

talán az örökölt kulturális örökségen belülről érkezett valami vidéki kézműves által kitalált építészeti örökséget. Az, hogy korábbi építészeink mennyire hűek maradtak önmagukhoz és szerény körülményeinkhez, ugyanakkor jól tükröződik abban, hogy ezeket az importált motívumokat már legkorábbi megjelenésükkor is a finn körülményekhez alkalmazkodó módon kivitelezték." (Alvar Aalto, Menneitten aikojen motiivit, Arkkitehti 2,1922, s 25) Aalto görögországi vázlata,a delphoi színház 1953 Aalto első műveiben a klasszicizmus volt a fő téma. Innen mozdult el a funkcionalizmus irányába. A tendencia egyértelmű, ha megnézzük Viipuri város könyvtárának pályázati tervét (1927), és azt összevetjük a nyolc év múlva elkészült könyvtár végleges kialakításával. A környezetvédelem tudatosításában is úttörő szerepe volt. Számára a természet nem egyszerűen az inspiráció forrása volt, hanem a legnagyobb tisztelettel adózott is iránta. Szerinte az organikus fejlődés ellentétes volt a gazdasági növekedéssel és a technológiai haladással. Aalto óta a környezetvédelmi megfontolások egyre inkább meghatározzák választásainkat, egyénileg és a közösségi döntéshozatal szintjén is. Ebben is jócskán megelőzte korát (Hirvi, 1998). Életművében az emberi lépték és a szavakkal ki nem fejezhetően komplex emberi minőség fon c szerepet játszik. Épületeiben és városterveiben a finn természet formáit és alakjait, a klasszikus ókori művészetet és a modem technológia vívmányait szőtte egybe, tökéletes harmóniába hozva őket az emberi szükségletekkel. Mitikus, költői viszonya a természethez minden épületében megjelenik, azok még a városokon belül is a táj részei. Az épületek rendeltetése, a vidék és a város kapcsolata, a természet helye és a technológia szerepe, illetve az ember világba vetettségének alapérzése egyaránt szolgálhat a mítosz alapjául. Aalto mitológiai tája