A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - NÉMETH Györgyi: Nagyipari létesítmények műemlékvédelme

országokban is hasonló problémákat vetett fel mint nálunk. A történetileg értékes különféle tárgyak, objektumok megtartására, a még el nem pusztítottak megmentésére más-más módot találtak ki az Egyesült Államokban, Németországban és Svédországban. Azonban Franciaországban született meg az a megoldás, amely szemléletében különbözik a többitől Le Creusot Franciaország közepén, Burgundiában helyezkedik el. A 18. század végén prosperáló üveggyár működött itt a király tulajdonában. A kedvező földrajzi adottságok - szén és víziút - alkalmassá tették a helyet a vaskohászat betelepítésére is, így Le Creusot hamarosan a vidék ipari központjává vált. A vaskohászati üzemek 1836-tól 1962-ig a Schneider család kezében voltak. A diósgyőri gyárral is kapcsolatban álló üzem hatalmas komplexummá fejlődött, amelyben a nyersvas- és acélgyártás mellett mozdonyok és nehézlövegek készítésével is foglalkoztak. A világgazdasági változások azonban ezt a gyárat sem kímélték meg, az 1970-es években a gyár jelentős részét lebontották, s egy részlege kivételével 1984-ben be is zárták. Le Creusot mint közösség azonban ragaszkodott a hagyományaihoz, s jórészt értelmiségi vezetéssel, a valamikor a település közepén elterülő gyár megmaradt részeinek megmentésére törekedett. Miközben a gyár termelésben maradt része kerítés mögött működik tovább, az elpusztított üzemcsarnokok helyére modern építészeti módszerekkel felépített, környezetüknek nem sokat mutató új ipari vállalkozások kerültek. A gyár épen maradt, egyik legrégebbi épületébe a városba telepített egyetem főépülete került, egy másikban a helyreállítás után könytár lesz. A 19. század első feléből származó nagyolvasztótelep még romos állapotban várja a megújulást, de ma is alkalmas arra, hogy szabadtéri kulturális rendezvényeknek helyet adjon. A Schneider-család kastélyává átalakított üveggyár ma részben a család és a vasgyártás történetének szentelt hagyományos múzeum, részben a városi önkormányzat használatában áll. A Schneider műveket szénnel ellátó szomszédos kisváros, Blanzy egyik bezárt bányájából a bánya volt dolgozói helyi múzeumot hoztak létre, s a Canal de Centre egyik zsilipje mellett is találunk egy kis múzeumot. Mi az új az eddig vázolt megoldásban? A ma még hagyományos kiállítással rendelkező múzeum valójában a környék valamennyi iparral kapcsolatos emlékére figyelmet fordít, s úgy működik közre fenntartásukban, hogy ezek együtt nyújtsanak képet a valamikori nagyipari tevékenységről. Egyszóval a terület mint ökomúzeum létezik, amely olyan szabadtéri múzeumot jelent, ahol az épületek és tárgyak lehetőleg eredeti helyükön megmaradva szolgálják a környék eredeti identitásának megtaratását. A helyi önkormányzat oly módon is közreműködött az eredeti városkép megóvásában, hogy a munkások számára épített egyik házsort megvette, eredeti formájában helyreállította, s szociális lakásként időseknek adta át azzal a feltétellel, hogy a házak küllemét megváltoztatni nem lehet. Már folyik a helyreállítása a szintén a környék iparát reprezentáló - régen bezárt tetőcserépgyárnak, s készülnek a tervek az 1930-as évekből származó, és Európa egyik legszebb ilyen létesítményeként számon tartott szénmosó bevonására a múzeumi együttesbe. Bár az Ecomusée Le Creusot Montceau les Mines is bizonyítéka annak, hogy a rombolás igen gyorsan eléri a funkciójukat vesztett ipari épületeket, egyúttal azt is láthatjuk, hogy az értő figyelem, megfelelő értelmes koncepcióval a még maradt emlékekből is képes a települések életét jelentősen befolyásoló új értékeket létrehozni, s ehhez a szükséges pénzeszközöket előteremteni.