A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - TÓTH Ernő: A hidak megóvása és műemléki védelme

Fahíd ma már nagyobb számban csak az önkormányzati és erdészeti utakon van, ezek korhadás és rovarkár elleni védelme nehéz feladat. Az acél és vasbetonhidak fenntartása nehéz és költséges (kb. a hídérték 1,5%-át kell évente fenntartásukra fordítani). A boltozatok zöme kőanyagú, többségük a szigetelés hiánya ellenére sem rossz állapotú, sajnálatos kivételek akadnak. A tégla boltozatok állapota kevésbé jó, folyamatos javításuk, jó vízelvezetésük elengedhetetlen. A boltozatok teherbírása általában nagyobb, mint azt korábban gondoltuk. A lapos, szabálytalan alakú, kis feltöltéssel kialakított hidak erősítése indokolt, ez a boltozat felső felületére épített vasbeton boltozattal vagy áthidaló lemezzel megoldható. Nagyobb probléma e hidak elégtelen szélessége. A 18. ill. a 19. században épített hidak szélessége általában nem éri el a kétirányú forgalom átvezetéséhez szükséges méretet, ezért már a második világháború előtt több híd mellvédjét eltávolították vagy vasbetonlemezzel szélesítették meg. A boltozatok eredetivel egyező alakú szélesítése a célravezető megoldás. A váci Gombás patak hídjának az egyik legidősebb, legértékesebb, művészi szobrokkal díszített hidunknak nem vált kárára ily módon történt szélesítése. A jóminőségű kőből épült boltozatok megóvása elvben időben nincs korlátozva, az acél és vasbeton hidak esetében a helyzet nem ennyire kedvező. Bár a legújabb vizsgálatok szerint az acélanyag fáradása a 80-100 éves hidak átépítését nem teszi feltétlenül szükségessé, s a vasbetonhidaknál is vannak jó példák a gondos fenntartással történő megőrzésre. Természetesen vannak esetek, amikor nincs reális megoldás egy idős híd megmentésére, ilyen esetben szóba jöhet egyes elemeinek a helyszínen vagy hídskanzenben való kiállítása, megőrzése. A Közlekedési Múzeum mellett ma a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjteményben is igyekszünk régi hídjaink minél több emlékét megőrizni. A budapesti Árpád hídhoz hasonlóan a régi híd egyes elemeinek kiállítása jól szolgálja a tájékoztatást (Tahitótfalu). Egyedülálló jó példának tartom a kaposvári „hídemléket", mely ma már sehol meg nem található hídszerkezetet mutat be a laikusok számára is érthetően. A HIDAK MŰMLÉKI VÉDETTSÉGE A hidak technikatörténeti jelentőségéről Lósy-Schmidt Ede 1923-tól publikált fontos írásokat, példamutató a hortobágyi hídról írt ismertetője. A Technika a régi kőhidakkal azután kezdett foglalkozni, hogy Harkányi János alapos cikkében leírta a miskolci négynyílású, 7 öl nyílásmértű 100 éves boltozat elbontásának okait, a döntés indoklását. Megjegyzem, hogy a Technika rendszeresen közölt műemléki felméréseket, hidakat azonban csak 1944-ben mutatott be. Dr. Gáli Imre folytatta Lósy-Schmidt munkáját, amit máig forrásműként használnak. A műemléki listával kapcsolatban megjegyzem, hogy dr. Gáli Imre 19 hídnál jelzett valamilyen „építményt" szobor, fülke, talpazat stb. ezek közül, de még a védetteknél sem szerepel a szoborfülke helyének megjelölése, de más adatokkal - építés éve, tervező, kivitelező - is ki kellene egészíteni a kimutatást. A kezelők pontos megnevezése gyakorlati okokból fontos. A hidak kezelőivel összeírást készítettünk a hidakról, a régiekről és az újabbakról a 30-50 éves hidak közül azokról, amelyek valamely technológia első alkotásai, méretük, esztétikai megjelenések alapján kiemelkedőek. Az országos közutak 5900 hídja közül 194 hidat látunk védelemre érdemesnek, közülük 43 a boltozott. Jobb híján Műszaki Emléknek nevezzük ezeket, s szerepeltetjük a számítógépes nyilvántartásban is ezt a megkülönböztetést. Ezek átépítése jelentős átalakítása csak abban az esetben engedhető meg, ha más megoldás nincs a forgalom szempontjából. A MÁV Műemléki Szabályzatot adott ki, mely példamutató részletességgel szabályozza a kiválasztást, a