A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - MEZŐS Tamás: Amit a német nyelvterületen Bodendenkmalschutz-nak neveznek

a látványt értékelve, évente több százezren keresik fel a castrumot. A bőséges és gondosan szerkesztett információs anyagnak köszönhetően - véleményem szerint - elenyésző azoknak a száma, akik a principia vagy a táborfal láttán azt feltételezik, hogy amit látnak az eredeti, a rómaiak által épített. Viszont érdeklődéssel szemlélik az "eredeti" környezetben bemutatott kiállítást. A restaurálás "... megáll ott, ahol a hipotézis kezdődik." - szerepel a megfogalmazás a velencei Karta 9. pontjában. Az elvek egyértelműen meghatározzák a műemlékvédelem szándékát és véleményét a rekonstrukcióval kapcsolatban. A gyakorlat azonban gyökeresen mást mutat. Itt is elsősorban a Kartát elutasító német műemlékvédelem szolgáltat példát, A régészek szándéka találkozik a helyreállító építész törekvésével és nem utolsó sorban a látogató elvárásával. A megsemmisült élet színterét szeretnék bemutatni az egyik oldalon és megismerni a másikon. Őskori emlékek elvi rekonstrukciójának az elkészítéséhez használták a megépített és pusztulni hagyott vagy szándékosan tönkretelt - például felgyújtott - épületek maradványainak vizsgálati eredményeit. A kísérleti régészet elnevezéssel illetett módszer számos hasznos információval szolgált az őskor épületszerkezeteinek a megismeréséhez. Valami hasonlóval kísérletezik Gundolf Prechl a xanteni régészeti park régész-építész igazgatója is akkor, amikor az újra felépítendő épület megtervezésénél lehetőség szerint minél alaposabban tanulmányozta az épülettípus provinciális és itáliai emlékeit, szerkezeteit. A kutatás eredményeinek felhasználásával készültek a tervek és a korabeli technológia és kivitelezési gyakorlat megoldásai, fogásai adták a kivitelezés mintáját. Xantenben ezzel a módszerrel felépítették a város egyik kétszintes fogadóját, amely éttermet, fürdőt és vendégszobákat foglalt magában. Az étterem és a vendégszobák berendezési tárgyai, falfestményei - ha nem is a helyszínen talált maradványok rekonstruálásával készültek - hiteles római kori enteriőröket eredményeztek. Természetesen a konyha - a közegészségügyi előírások miatt - nem lehetett római kori rekonstrukció, de például a fürdő minden elemében működőképes és hiteles kópia. Hasonló megfontolásokkal készült az amphithealrum bemutatása. Akísérleti program keretében - ismerve a látogatók számát - a szerkezetek pusztulásából, a lépcsőfokok kopásából, stb. igyekeznek következtetéseket levonni az eredeti építmény használatára. A park lenyűgöző látványt nyújt évente néhány százezer látogatónak. A kísérleti program megvalósítását még ezzel együtt sem tartotta elegendő indoknak a rekonstrukciók elképzelője. Xanten egyedi történelmi sorsával is indokolta a helyszín kiválasztását. A középkorban ugyanis a település nem az elpusztult antik Colonia Ulpia Traiana helyén épült föl. A római várost a IV. század után folyamatosan kőbányának használták és kőanyaga szinte teljesen beépült az új város házaiba, és különösen a 13. századi dóm építőkövei kerültek ki ebből a "kőbányából". A rekonstrukció során így az eredeti maradványokat alig pusztították el, ugyanis többnyire csak a kiszedett alapfalak gödrei alapján volt meghatározható az eredeti alaprajz. Az első rekonstrukció, az 1898-1907 között elkészült Saalburg, majd a háború után 1955-ben "felépített" augsti (Augusta Raurica) villa óta eltelt évtizedek során számos rekonstrukció született, elsősorban német, svájci, belga, francia és angol példák citálhatok. A legtöbb újraépítést produkáló német műemlékvédelem szakirodalmában érdekes és figyelemre méltó változás figyelhető meg az elmúlt 4 év során. 1994-ben még a bemutatás egyik javasolható és elfogadható módjának tartották a teljes rekonstrukciót. 1996-ban a KoldeweyGesellschaft kétévenként megrendezett közgyűlésén már megfontolandónak és csak idokolt esetben alkalmazhatónak mondta több előadó a módszert. Az idén májusban, szintén a társaság közgyűlésén a bemutatás egyértelműen rossz és ellenjavallt módjának tartották a rekonstrukciót. Kontinentális éghajlati körülmények között különösen nehezen oldható meg romemékek megtartásának. A csapadék, a szél, a téli fagyciklusok lassabban - vagy karbantartás nélkül - gyorsabban a maradványok teljes pusztulását segítik elő. A védelem legbiztosabb módja az, ha a maradványokat védőépületbe helyezik. Éppen Magyarországon a romok védelmére önálló épületet talán az elsők között emeltek Európában. Schoenwisner István az aquincumi tábor Themae Maioresének feltárása után Mária Teréziától nyert engedély-