A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Angus FOWLER: Templomok védelme Hessenben, különös tekintettel a favázas templomokra

A hesseni favázas templomok nagy száma, illetve fennmaradása bizonyos értelemben a régió (főként Közép- és Észak-Hessen) egészen a XX. századig tartó viszonylagos szegénységét jelzi. Részben éppen emiatt került egyébként veszélybe építészeti örökségünk e jelentős értéke a XX. század derekán, akárcsak a középkelet-európai (elsősorban lengyelországi) fatemplomok most. A falusi lakosság el akarja felejteni korábbi szegénységét és 1945 (vagy adott esetben 1989) előtti gyötrelmes múltját. E látens törekvés mellett azonban megjelent (és jelen van) a papoknak, egyháztanácsoknak és templomépítészeknek a korszerű teológiára és a templomépítészet modern irányzataira támaszkodó, a polgármesterek által gyakran támogatott agresszívebb, a korábbi szegénység szimbólumainak a materialisztikus jelen és a jövő agresszív szimbólumaival való felváltására, a saját maguknak való emlékmű állítására irányuló törekvése is. Olyan érveket hoznak fel, mint: a favázas templomok gyakran nyirkosak (számos példa mutatja, hogy ezt könnyen meg lehet oldani új és jobb utólagos alapozással), túl kicsik (általában a főbb ünnepeken, így Karácsonykor és Húsvétkor a templomba látogató hívek kivételes számához viszonyítva) vagy régimódiak és komfort nélküliek. 1945 után Nyugat-Németországban az új templomok építését jelentős pénzösszeggekkel támogattak 1950 és 1970 között az egyházi adónak köszönhetően a nyugat-németországi hivatalos evangélikus és katolikus egyházak kétségkívül a világ leggazdagabb egyházainak számítottak. Különösebb nehézség nélkül kiterjedt újtemplom-építő programokat engedhettek meg maguknak. Ennek eredményeképpen Hessenben, elsősorban 1955 és 1975 között több mint 100 régi templomot hagytak sorsára vagy bontottak le, hogy új épületek váltsák fel őket. Közülük több mint 50 favázas templom volt (ez annyi, mint a ma meglévők ötöde!), köztük több XVI. századi épület. További 50 templomot kiürítettek, köztük 15 favázasat, más templomok egyes részeit lebontották vagy átalakították. 1945 óta Hessenben mintegy 60 korábbi zsinagógát is lebontottak, ezek jelentős része szintén favázas volt. Az 1945 utáni Nyugat-németországi gazdasági robbanás éveiben az építészeti és kulturális örökség megőrzése háttérbe szorult. A műemlékvédelemnek nem volt szervezett lobbija, a lakosság nem volt fogékony az iránt, az emberek közönyösek voltak a helytörténet iránt, és mindenek előtt gyakorlatilag semmilyen jogszabály nem írta elő a műemlékek védelmét. Hessenben a különböző létező törvényeket (a korábbi Hessen-Darmstadt tartomány, illetve Hessen-Nassau porosz tartomány jogszabályait) nem tartották be, nem alkalmazták. A műemlékvédelmi hatóságok híján voltak a pénznek és a munkaerőnek. A templomok, így különösen a favázas templomok lebontása Hessenben az 1970-es évek elején érte el tetőpontját. A Marburg/Lahn környéki templomokat, különösen a bürgelni öreg templomot fenyegető közvetlen veszély hatására Marburg egyetemi város tudósai és más lakói 1973 őszén marburgi székhellyel létrehozták a Förderkreis Alte Kirchen e.V-t (FAK), ami szó szerinti fordításban annyit tesz, mint a Régi Templomok Pártoló Köre. E nem kormányzati szervezet tevékenysége kezdetben arra irányult, hogy fogékonnyá tegye a közvéleményt a történelmi épületek, különösen a templomok sorsa iránt, azáltal, hogy a médiában (sajtó, televízió, rádió) publicitást biztosít számukra, valamint kiállításokat, vitákat stb. szervez. A szervezet aktívan fellépett a közvetlenül veszélyeztetett templomok lebontása ellen. A Förderkreis-nek sok esetben meg kellett küzdenie a templomokat lebontani kívánó polgári és egyházi hatóságokkal. Mivel a lebontás híveinek egyik fő érve az volt, hogy a templom az templom, s amennyiben már nem töltheti be vallásos funkcióját, le kell bontani - ez az érvelés egyébként a protestáns és katolikus templom-épületek rendeltetése folyamatos beszűkülésének, és a kizárólagos rendeltetés a XIX. században bekövetkezett kialakulási ak volt az eredménye - a Förderkreis különféle rendezvényekkel (kiállításokkal, hangversenyekkel, bábszínházi előadásokkal, kirakodóvásárokkal) igyekezett megmutatni, hogy a régi templomokat igenis használhatjuk méltó és megfelelő kulturális célokra. A figyelem felkeltése mellett az FAK más szervezetekkel karöltve ahhoz is hozzásegített, hogy 1974-ben a műemlékek védelméről hatékony jogszabály szülessen, ennek érdekében Marburgban fontos konferenciát szervezett. Az Építészeti Örökség Európai Évében, 1975-ben az FAK különféle rendez-