A műemlékek sokszínűsége (A 28. Egri Nyári Egyetem előadásai 1998 Eger, 1998)

Előadások / Presentations - Maire MATTINNEN: Alvar Aalto építészete (1898-1976)

szempontjáról, az emberek életkörülményeinek javításáról, fokozatosan kialakította saját, utánozhatatlan stílusát (Kairamo, 1998). Aalto nyaralója, a Muuraisalo-i kísérleti ház a természet két pólusa és az antikvitás urbánus kultúrája között húzódó feszültséget juttatja kifejezésre. Az eredeti, teljes egészében meg nem valósult terv szerint a helyszínen található erdőből indul ki, természetes alakú alkotóelemekkel, és fokozatosan válik lakóhellyé a A paimioi kórház számára tervezett székek 1929-33 patio körül. A belső udvar téglaburkolata és az udvart körülvevő falak a látogatót a pompeji átriumházakra emlékeztetik. (Norri, Alvar Aalto, Urban Visions, 1998) Mindig előre tekintett, korábbi művei kevéssé érdekelték, és nem látott különösebb okot a megőrzésükre sem. Az új anyagokban és építési eljárásokban bízott. Házainak helyreállításakor ezek időnként óriási gondot jelentenek. Sohasem hagyott fel az új építőanyagok kipróbálásával, azért épített nyaralót, hogy a különféle téglákat tesztelhesse. Imádta a gépeket, a repülőt, a gyors kocsikat; urbánus volt és kozmopolita, aki éjszakákat táncolt végig és mulatott át, ugyanakkor tökéletes úriember volt. Alvar Aalto apja felmérő volt, feladata Közép-Finnország feltérképezése és az új vasutak és utak nyomvonalának kijelölése volt. A „nagy fehér asztal" jelentőségéről, ami alatt gyermekként játszott, és amin időnként apjával rajzolhatott, sokszor megemlékezett. Minden bizonnyal közelebbről ismerte a finn tájat és földrajzot, mint bármely más gyerek akkoriban. Terveiben és rajzaiban könnyen felfedezhetjük a finn tájra jellemző vonalakat. Sok művét ihlette az erdő és a fatörzsek között átszűrődő fény (finn pavilon az 1939. évi New York-i Világkiállításon, Villa Mairea, Noormarkku 1938-41). „Ahhoz, hogy a tájat jól tudjam megfes-